A kitartást sokáig nem tekintette biológiailag meghatározott személyiségjegynek a szakma.
A Semmelweis Egyetem munkatársai azonban kutatásaik alapján megalapozottnak tartják e tulajdonság kiemelését. De mit hívunk egyáltalán kitartásnak? „Cloninger továbbfejlesztett pszichobiológiai modelljében a három, egymástól biológiailag független temperamentumjellemző, tehát az újdonságkeresés, a fájdalom-elkerülés és a jutalomfüggőség mellett elkülönítették a 'kitartás' dimenziót, amely eredetileg a jutalomfüggőség alfaktorként szerepelt" – mutat rá Rónai Zsolt és Sasvári-Székely Mária, a Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet kutatópárosa Székely Annával, az ELTE szakértőjével közösen írt tanulmányában - írja a Semmelweis Figyelő.
A vizsgálatokat nehezíti, hogy a kitartás meglehetősen összetett jelenség. Mérése általában egy hosszan tartó, fókuszált figyelmet igénylő feladat során produkált válaszsebességgel történik, de az eredményt árnyalhatják kérdőívek segítségével megállapított egyéni jellemzők is.
Egy bizonyos génváltozat a ludas?
A hazai kutatók arra kérték a felmérésben résztvevő 35 személyt, hogy egy 50 perces számítógépes teszt során röviden, egy vagy két szóval nevezzék meg a képernyőn megjelenő, egyszerű cselekményeket ábrázoló fekete-fehér vonalrajzokat – olyan gyorsan, ahogyan csak tudják. Az alanyoktól DNS-mintát is vettek szájhámsejtek formájában, illetve kérdőíveket is kitöltettek velük, amelyekben többek között olyan állítások szerepeltek, mint „rendszerint kitartóan tovább dolgozom akkor is, amikor mások már régen abbahagyták" vagy „másoknál jobban törekszem mindig mindenben a tökéletességre".
A pszichológiai és molekuláris biológiai elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a kitartás és a DRD4-VNTR 7-es allél között szignifikáns összefüggés figyelhető meg. A 7-es allélt hordozó személyek lassabban és jobban ingadozó sebességgel válaszoltak, mint azt nem hordozó társaik. „Ez a különbség nem tudható be fáradási hatásoknak, mivel a tesztelés teljes időtartamára jellemző volt" – mutat rá munkatársaival együtt Székely Anna.
Ez azt jelenti, hogy a dopamin D4-es gén kódoló régiójában található VNTR 7-es típusú változatát hordozó férfiak alacsonyabb kitartással jellemezték magukat, és a feladat megoldásakor ez be is bizonyosodott. Magyarán: akinek a DNS-e ezt a génváltozatot tartalmazza, nehezebben koncentrál huzamosabb ideig ugyanarra a dologra. Korábbi felmérések tanúsítják, hogy az érintett gyerekek – túlnyomórészt fiúk – hajlamosabbak a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra (ADHD), amely az iskoláskorúak 3-6%-át érinti.
Nem foghatjuk teljesen a DNS-re
Fontos tudni, hogy a pszichológiai paradigmát meghatározó, már említett Cloninger-modell szerint a temperamentum-változók öröklöttek, a karakterjellemzőket azonban a környezet befolyásolja. Utóbbiak közé tartozik az önirányultság, az együttműködés és a transzcendencia. „Az egyes személyiségzavar-típusok a temperamentum-változók mentén különíthetők el, míg azt, hogy a személyiség normálisan, avagy zavartan funkcionál-e, a karakter-dimenziók befolyásolják" – fejti ki a két egyetem kutatói, s hangsúlyozzák, hogy bár génjeink jelentősen hozzájárulnak viselkedésünk alakulásához, az egyéni döntések és reakciók számos külső és belső kölcsönhatás eredményeként jönnek létre.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!