Ha a gyógyítók mentálisan összeomlanak, vége az ellátásnak is

Szakemberek már régóta kongatják a vészharangot, hogy a koronavírus-járvány súlyos terhet ró az egészségügyi és szociális dolgozók mentális egészségére. Sokan amiatt aggódnak, hogy ha a járvány egyszer véget ér, rengetegen hagyják el a pályát, akik pedig maradnak, azok közül nemzetközi felmérések szerint is sokan küzdenek majd szorongással, depresszióval, poszttraumás stresszel - írta a hvg.hu.

Kórházakban, egészségügyi és szociális intézményekben persze eddig is létezett pszichológiai segítségnyújtás a munkatársaknak. A lap által megkérdezettek tapasztalatai alapján úgy tűnik, a járványban a telefonos és az online, anonim segítségnyújtást igénylik a legtöbben. Ilyet végez a Végeken Egészséglélektani Alapítvány is, mely a CallForHelp kezdeményezés keretében a koronavírus-járvány első hulláma óta tart fenn külön telefonos lelki elsősegély-vonalat az egészségügyi dolgozóknak és a szociális terület munkatársainak is. Rájuk, mint általában azokra, akik valamilyen segítő szakmában dolgoznak, különösen jellemző, hogy maguknak nehezen kérnek segítséget, mintha úgy éreznék, az alkalmatlanná teszi őket arra, hogy másokon segítsenek – mondta Székely András, az alapítvány elnöke.

„Ez általános probléma, pedig, ha egyedül maradnak és kimerülnek, éppen azt a célt akadályozzák meg, hogy hatékonyan segítsenek másoknak.”

Székely András szerint a hozzájuk forduló egészségügyi és szociális dolgozók két fő problémája a kimerültség és a bizonytalanság. „Nem tudják, mi lesz egy hónap múlva, mikor halnak meg a betegeik, vagy mikor betegszenek meg ők is, meddig tart ez a helyzet. Plusz teher, hogy sokakat más helyről vezényelnek át, ahol sokkal ritkábban találkoznak a halállal. Egy szülésznőnek például, aki a munkájában életre segít, ezt különösen nehéz feldolgoznia” – mondta.

Általános jelenség az is, hogy a hozzájuk fordulók közül nagyon sokan hiszik azt, hogy csak ők bírják rosszul a helyzetet, mindenki más jól – vagy legalábbis jobban – viseli. Nem veszik észre, hogy rajtuk ugyanúgy kevésbé látszik a teher, mert felvesznek egy álarcot, közben azt hiszik, ők a gyengék, a többiek az erősek.

Mivel a telefonszámok az első hullám ideje alatt indultak, azt a szakemberek még nem tudják megmondani, hogy a hívások számának növekedése annak köszönhető-e, hogy több embernek van szüksége segítségre, vagy terjed a hírük az érintettek körében. Az viszont biztos, hogy a korábbi helyzethez képest van egy nagy változás: most már nem csak az idősek a különösen veszélyeztetettek, így az egészségügyi dolgozók nemcsak a szüleiket féltik, hanem magukat és a gyerekeiket is. További részletek a cikkben