Hastánc a daganatos nők rehabilitációjában

Mára a daganatos betegek gyógykezelése és gondozása messze túlmegy a biomedikális kereteken, a cél egyre inkább az egész ember kezelése, a beteg „totális jóllétének" megvalósítása. Az emberközpontú rehabilitáció legfőbb célja a páciensek minél kedvezőbb testi-, érzelmi- és társadalmi alkalmazkodásának segítése egyénre szabott módon. Tapasztalataink alapján a betegeket elegendő információval látják el a kezeléssel kapcsolatos kérdésekben, de a rehabilitációs lehetőségekről való tájékoztatás kissé háttérbe szorul.

A daganatos betegek rehabilitációja fizikális és pszichés szinten megjelenik a rendszerben, de sok esetben csak a kórházi benntartózkodás idején megoldott, a szervezett kórházi rendszerből való kikerülés után a betegek többsége magára marad, és a saját igényeinek és hozzáférési lehetőségüknek megfelelően keresnek pszichés segítségnyújtási, illetve rehabilitációs lehetőségeket. A rehabilitáció célja: csökkenteni a betegség és az alkalmazott kezelések okozta korlátozásokat, hogy az egyén a lehetőség szerinti legteljesebb és legtartalmasabb életet élhesse.

Magyarországon rehabilitációs csoportok alakultak az 1970-es, 80-as évektől, melyek a különböző daganatban szenvedők rehabilitációját segítették. Különböző klubok alakultak, ahol a sorstársak segítették egymást, képzéseket szerveztek, tanácsadói szolgálatokat hoztak létre. Az emlőrák a nők körében az egyik leggyakoribb daganattípus. Bogaerts (1998) szerint az emlő fizikailag és érzelmileg is fontos szerepet tölt be az egyén életében. A nők többségénél a szexuális önértékelésnek is meghatározó eleme. Charavel (1997) a malignus diagnózist követő sebészi beavatkozás után emlőeltávolítás utáni szindrómáról beszél: a műtéten átesett nők 30%-a szenved súlyos depressziótól, szorongástól. Németh szerint (1991) a művészetterápiák mentális oldalról közelítve belső pszichés tartalmak, eszközökön keresztül történő kifejezése, aminek célja az érzelmi tartalmak külvilág felé közvetítése, illetve átélhetőségének és megérthetőségének elérése.

Feltételezve, hogy mindenki képes mentális reprezentációjának megjelenítésére, létrehozható az a beállítódás, amiben a páciens értékként kezeli önkifejezését. Az alkotásban lezajló belső folyamatok élményszinten, illetve a tudatosítás szintjén korrektív hatást tudnak kifejteni a személyiségre. Az alkotó folyamat a belső erők összpontosítása, olyan élményállapotok átélési lehetősége, amelyek segítik az énvédő mechanizmusokat. A művészeti terápiák, pl. a festés, a zenélés vagy a kifejező tánc segítenek a betegeknek a tudatalatti félelmeiket kifejezésre juttatni, képessé válnak a terapeutával folytatott értelmező megbeszélések során a lelki gondoktól megszabadulni, és új belső harmóniát találni. Főleg olyan betegek számára alkalmas, akiknek nehezükre esik szavakkal kifejezni érzéseiket.

A tánc gyógyító erejének kihasználása olyan idős, mint a tánc maga, valamint a tánc segíti az egyén integrációját. Kopp és munkatársa (2009) szerint a zene- és táncterápia az érzések és viselkedések tudatosságát javítják, csoportban zajlanak és segíthetik a tünetek kikommunikálását. Sandel (2005) és munkatársai tánc és mozgás programot szerveztek emlőrák túlélők körében. A program az életminőségre kifejtett változásait vizsgálta. Eredményeik szerint a vállmozgások javultak, a testkép pozitív irányba változott, az életminőség javult. A hastánc legtitokzatosabb és legfontosabb aspektusa a táncos viszonya önmagához, és ennek kommunikálása emocionális és spirituális szinten. A tánc magában hordozza a gyógyítás és ösztönzés képességét. A rosszindulatú daganatos betegségnek és a kezeléseknek komplex hatásuk van a beteg és hozzátartozói életminőségére. A szükséges onkológiai kezelések agresszív hatással vannak a betegek fizikális, érzelmi és szociális életére egyaránt.

A Százszorszép Hastánc Klub 2005. március 8-án egyéni kezdeményezés által jött létre, amely a rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő nők rehabilitációját tűzte ki céljául. A hastánc műfajának segítségével, eszközeivel a fizikális rehabilitáción túl a női lélek újraépítése, az életminőség javítása, valamint a társas támogatás érzésének megerősítése a fő feladatunk. Vizsgálatunk célja volt felmérni a malignus daganatos betegségben szenvedő nőbetegek hastánc rehabilitációs csoportjának hatékonyságát, és a vizsgált személyek életminőségének és társas támogatottságának változásait.

Szalai Márta, Németh Katalin, Szirmai Anna, Kriszbacher Ildikó tanulmánya teljes terjedelemben az EGSZ legfrissebb (2011./3.) számában olvasható