Hatástalanok az ösztönzők a rokkant-foglalkoztatásban

Az elmúlt évben szinte egyáltalán nem nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, és a RehabJob Nonprofit Kft. felmérésébe bevont megkérdezetteknek csak kicsit több mint fele tudta pontosan mit is jelent a megváltozott munkaképesség. A cég 260 ember megkérdezésével készített felmérést arról, hogy mi a közvélekedés a megváltozott munkaképességűek integrálásával kapcsolatban.

A cég MTI-hez eljuttatott közleményében kiemeli: a rehabilitációs járulék 3 évvel ezelőtti többszörösére növelése már nem ösztönzi megváltozott munkaképességű dolgozók felvételét, ami egyre hangsúlyosabban veti fel a szemléletbeli változások szükségességét.

A közlemény idézi Dobár Attilát, a RehabJob ügyvezető igazgatóját, aki kifejtette: a válaszadók harmadának van olyan megváltozott munkaképességű ismerőse, aki dolgozik, további 30 százalékuk pedig olyanról tud, akinek nincs munkája.

A válaszadók 85 százaléka tartotta fontosnak, hogy a megváltozott munkaképességűek is dolgozhassanak és szinte minden megkérdezett azt vallotta, hogy szívesen együtt is dolgozna ilyen munkatárssal. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését felerészben az állam, 30 százalék erejéig a vállalatok, 10-10 százalékban pedig a civil szervezetek, illetve az érintett munkavállalók felelősségének tartották a megkérdezettek.

A RehabJob szerint az információhiányból fakadó problémák visszaköszönnek a vállalati oldalon is. Miközben 2010-ben a vállalatok által kötelezően fizetendő rehabilitációs hozzájárulás fejenként 177 000 forintról 964 500 forintra ugrott, ennek hatása ma már nem tükröződik a foglalkoztatásról szóló számokban.
Ezt a hozzájárulást azon 25 munkavállalónál többet foglalkoztató cégek fizetik, amelyekben a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya nem éri el az öt százalékot. Bár az első évben, 2010-ről 2011-re megugrott a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma, 2012-re ennek már szinte semmilyen érzékelhető hatása nem volt.

Sok cég egyszerűbbnek tartja, ha befizeti a büntetőadónak tekintett járulékot, mintsem érdemben megfontolná, mit is nyerne az állások megnyitásával - mondta Dobár Attila, kifejtve, hogy több mint 60 000 lehetséges pozíció helyett inkább rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a cégek, eközben pedig munkaképes és dolgozni akaró, speciális helyzetű emberek tömegei keresnek munkát.

Miközben nyilvánvalóan a gazdaság állapota sem könnyít a helyzeten, mégis, elsősorban szemléletbeli változásra van szükség.

"Azt tapasztaljuk, hogy a vezetők és a munkatársak speciális felkészítésével, tréninggel, a terep előkészítésével és a munkába állt, megváltozott munkaképességű kolléga segítésével komoly gátakat tudunk áttörni és sikertörténetté válhat a beilleszkedésük" - emelte ki az ügyvezető igazgató.

A visszajelzések rendre igazolják, hogy a hétköznapok során a megváltozott munkaképességűek között az átlagot meghaladóan magas a munkához és a munkahelyhez való lojalitás szintje és odaadó munkavállalókról van szó - mondta Dobár Attila.