A diplomások számára indított kurzus ismeretanyaga a gyakorlatban is megállja a helyét.
A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársai hosszú távú kutatásuk eredményeként világítottak rá a képzés eredményességére - olvasható a Semmelweis Figyelőn.
A felsőoktatási struktúra átalakulásával, a bolognai rendszer bevezetésével számos új képzés indult, míg a régiek változáson mentek keresztül. Mivel az intézmények számára létfontosságú a színvonal megőrzése, az azt vizsgáló kutatások eszköztárának is bővülnie kellett. Az egyes szakok hatékonyságának felmérése során fény derülhet az esetleges hibákra és a kiaknázásra váró előnyökre is, ami a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú.
Ittzés András, Tomcsányi Teodóra, Szabó Tünde, Midling Andrea és Török Péter, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének szakértői 2005 tavaszán hosszú távú vizsgálatot indítottak a 6 féléves mentálhigiénés képzés eredményességére vonatkozóan az egyes foglalkozáscsoportok tükrében: külön-külön és egymáshoz hasonlítva is elemezték az oktatás, az egészségügy, a hitélet és a szociális munka területén tevékenykedők segítő magatartását, a tárgyi tudás figyelembe vételével.
Mindenki számára hasznos lehet
A lelki segítő kurzusra bárki felvételizhet, aki humán vagy egészségtudományi szakon szerzett diplomát. A multidiszciplináris – azaz több tudományág anyagából merítő – ismeretbővítés lényege, hogy a végzett szakemberek megismerjék az alkalmazkodási zavarok pszichológiai hátterét, képesek legyenek hozzájárulni azok megelőzéséhez, illetve segítséget tudjanak nyújtani az ilyen problémával küszködőknek.
Mivel ehhez egyfajta nyitott hozzáállásra van szükség, elengedhetetlen, hogy a mentálhigiénés szakemberek a szocializációjuk során beivódott előítéleteiket leküzdjék, s tiszta lappal forduljanak a támogatásra szorulók felé. A Mentálhigiéné Intézet kutatóinak célja tehát e támogató attitűd mérése, mely a következő kérdésekre hivatott választ adni: Hogyan érinti a posztgraduális képzés elvégzése a karriert? Milyen különbségek fedezhetők föl a négy említett foglalkozáscsoport között? Munkájuk során alkalmazzák-e az érintettek tanultakat? Mely képességeik fejlődtek az elsajátított ismereteknek köszönhetően?
Mintaeset segítségével mérték a szaktudást
Mivel a klasszikus mennyiségi és minőségi kutatási módszerek itt nem bizonyulnak kellően pontosnak, egy-egy konkrét esethez kapcsolódó lelki segítő kapcsolatot vetettek górcső alá a Semmelweis Egyetem szakértői. Megvizsgálták, hogy az érintettek miként élnék meg és kezelnék az adott helyzetet, mennyire értik az egyén és a társadalom mentális egészségének összefüggéseit, továbbá milyen formában alkalmaznák a megszerzett pszichológiai tudást.
A megoldásra váró, fiktív eset mind a négy foglalkozáscsoport esetében megegyezett: egy háromgyermekes családban a hiányos kommunikáció miatt konfliktusos légkör alakult ki, melynek elsődleges tünethordozója a tizenkét esztendős lánycsemete. A feladat az volt, hogy a hallgatók a konzultáció folyamatának, valamint a segítő empátiájának, probléma-felismerésének, saját szerepével történő azonosulásának és az általa tett lépéseknek az ismeretében megállapítsák a mentálhigiénés szakember és a támogatásra szorulók közötti kapcsolat erényeit, hibáit.
A javarészt nyitott kérdésekből álló adatfelvétel a Semmelweis Egyetem 2008-ban végzett diákjainak körében történt, a képzés elején és végén egyaránt. Ittzés András és csapata az egyes foglalkozáscsoportoknak megfelelően állította össze a mintaeset nyelvezetét és összefüggéseit, a dokumentumok elolvasására és a kérdőív kitöltésére félórát kaptak a résztvevők.
Valamennyi területen fejlődtek a hallgatók
Mit tettek volna a mentálhigiénés szakember helyében a problémás családi légkör helyreállításáért? – ez állt a felmérés középpontjában. 2005-ben 117-en, 2008-ban pedig 86-an töltötték ki a kérdőívet, közülük 84-en vettek részt mindkét fázisban. Ami az eredményeket illeti: míg a képzés elején a legtöbben további családtagok bevonását, az egymás közötti beszélgetés kezdeményezését és a bizalom helyreállítását vélték a legfontosabbnak, az utolsó szemeszter lezárultával lényegessé vált a törzsanyaggal elsajátított konzultációs technikák alkalmazása, valamint további szakértők bevonása a megoldásba.
A kurzus végén lényegesen kevesebben tartották elsődlegesnek a bizalom helyreállítását, mindössze 8 fő a kezdeti 24 ellenében. A probléma elméleti analizálását sem tartották annyian fontosnak, csupán ketten, noha eleinte hét hallgató foglalkozott volna ezzel. Megfigyelhető, hogy a végzettek inkább gyakorlati megoldások felé orientálódtak amellett, hogy a szakma eszköztárának alkalmazására is nyitottabbak voltak a klasszikus „beszéljük meg" attitűd helyett.
A páciensközpontú megközelítésre és a beavatkozási módszer kiválasztásának helyességére irányuló kérdések mindegyikénél magasabb volt a végzettek átlagpontszáma; tehát jobban átlátták a megértés, a segítői szerephatár és az érintettek személyes háttérének dimenzióit. Érdekes, hogy az érzelmek felismerésében az egészségügyi és hitéleti dolgozók, valamint a szociális munkások hasonlóan teljesítettek, de az oktatási területen tevékenykedők pontszáma a náluk mért értékek felét-harmadát érte el. Ugyanakkor utóbbiaknál kevesebb gond volt a belső folyamatok megfogalmazásával, a reakciókkal és a páciensekhez társított fiktív mondatok alkotásával.
A más szakemberekkel való együttműködésre leginkább az egészségügyi dolgozók váltak nyitottá, a mentálhigiénés szak elvégzése után kétszer annyian nevezték meg problémamegoldási stratégiaként a kollégákkal való eszmecserét, mint az elején. Valamennyi vizsgált személynél nőtt a szakmabeliekkel történő kommunikációra való hajlam a kurzus eredményeként.
A szakirányú továbbképzés „jelesre vizsgázott"
A Mentálhigién Intézet kutatóinak vizsgálata bebizonyította, hogy a mentálhigiénés kurzust végzettek sokkal jobban átlátják az eléjük tárt probléma összetettségét, a gyakorlatban is képesek alkalmazni a frissen elsajátított tudásanyagot, fölismerik mintaeset szakmai hibáit, tisztában vannak a lelki segítői szerep határaival, az érintettek saját forrásainak feltérképezésével próbálják megoldani a gondokat, jobban ismerik saját határaikat, illetve nem restek segítséget kérni munkatársaiktól egy-egy összetett diagnózisnál.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!