Hetven éve halt meg Korányi Sándor

Optimista humanizmus, tisztesség, kételkedés – röviden ebben állt a 70 éve elhunyt kiváló belgyógyász és tudós, Korányi Sándor nevéhez fűződő orvoslás lényege. A Korányi-iskolából kikerülő nagynevű tanítványok mind tudták ezt, nem véletlen, hogy ők határozták meg az 1940-en és 1980-an közötti magyar belgyógyászatot. Mára azonban a hazai modern nephrológia úttörőjének emléke méltatlanul háttérbe szorult. Mindez szombaton a fiumei úti Nemzeti Sírkert Panteonjában Korányi sírjánál hangzott el, ahol immár harmadszor tartották meg a Magyar Nephrológia Emléknapját.

A megemlékezést a Magyar Nephrologiai Társaság (MANET) 2012-ben azzal a céllal kezdeményezte, hogy április 12-én Korányi Sándor halálának évfordulóján minden évben megtartsák a Magyar Nephrológia Emléknapját. Idén, a 70 éves évfordulón nemcsak a MANET, hanem a Magyar Veselapítvány vezetői is tisztelegtek a nagy előd síremlékénél: többek között részt vett Reusz György, a MANET elnöke, Kárpáti István, a MANET főtitkára, Radó János, a MANET történeti bizottságának elnöke, Szathmári Miklós, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika (Korányi Klinika) igazgatója, Rosivall László, a Magyar Vesealapítvány vezetője.

Nyitóbeszéfében Radó János kiemelte Korányinak azt a felfedezését, amellyel a vér és a vizelet fagyáspont-csökkenéséből levezette az elégtelen veseműködést, s amelyet klinikai vizsgálóeljárássá fejlesztett. A veseelégtelenség fogalmának leírásáért, az eljárás kidolgozásáért Korányit a tudományos akadémia Nobel-díjra is felterjesztette. A módszer gépesített változata (ozmometria) egyébként ma a klinikai orvostudomány és gyógyszerészet egyik leggyakoribb laboratóriumi eljárása.

A Korányi-féle iskolából számtalan neves tudós, professzor, egyetemi tanár, belgyógyász és radiológus került ki, több évtizeden keresztük ők határozták meg a magyar belgyógyászatot. S hogy mi letetett ennek az iskolának a titka? Szathmári Miklós Magyar Imrét idézte a megemlékezésen, aki szerint a titok elsősorban a hozzáállásban volt tettenérhető. Korányi és tanítványai ugyanis az optimista humanizmusban hittek, tehát megpróbálták észrevenni a jót, nemcsak a rosszat látni, a legjobb szándékokot feltételezték még a tudományos ellenfélben is. Tisztesség és emberség is jellemezte őket, hittek a tudomány haladásában, és elvetették a terápia nihilizmusát.

A Korányi-iskola ismertetőjegye volt még a kórtani gondolkodásmós, az, hogy a részletet az egész felől látták. Szathmári Miklós hangsúlyozta: nem véletlen, hogy Korányi amellett, hogy vesespecialista volt, tanulmányozta a cukorbetegséget, a szívbetegségeket, a magas vérnyomást és kezdeti kemoterápiát is végzett. Foglalkozott a hastífusz és a tuberkolózis gyógyításával is. Miközben szókimondó, határozott, szigorú erkölcsű ember volt, a tudományban fontosnak tartotta a kritikát, tehát azt, hogy semmit sem szabad dogmaként elfogadni. Ez a fajta kételkedés is a Korányi-iskola sajátossága volt – tette hozzá.

A megemlékezők a síremlék előtt. Fotó: Weborvos

Három dologtól óvta a kiváló tudást szintén ismert orvos édesapja, Korányi Frigyes. Azt mondta, ne keveredjen se a politikába, se a közéletbe, se a közegészségügybe. Mindezt a megemlékezésen Tóth Tibor, a MANET történeti bizottságának titkára idézte fel. Hozzátette: Korányi Sándor nem fogadta meg az apai tanácsot, az egészségügy állapota miatt többször felszólalt az országgyűlésben, ahol nagy tetszést és nagy botrányt is kavart beszédeivel. Számos olyan problémát megemlített, ami ma is érvényes: a vidék és a főváros közötti egyenlőtlen ellátást, az elégtelen születéseket, a hiányzó orvoslétszámot, a gyógyítás rossz körülményeit. A MANET titkára szerint az utókor nem megfelelően emlékezik erről a kiváló tudósról, orvosról és emberről, erről árulkodik síremlékének álapota is, amely elé a megemlékezést szervezték.

A résztvevők egyetértettek a felszólalóval, ezért azon mód elhatározták, saját lehetőségeik szerint összeadják a pénzt a Korányi család síremlékének felújítására.