Hogyan hat az egészségügyre a recesszió?

Az OECD elemzői a jelen tanulmányban áttekintették a 2008-as gazdasági recesszió, ill. a válság következtében hozott intézkedések egészségi állapotra és egészségügyi ellátásra gyakorolt, rövid távú hatásait – közli az ESKI a tanulmányt.

Számos bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a gazdasági jólét és a jó egészségi állapot között szoros összefüggés van. Ebből kiindulva logikus következtetés lehetne, hogy a gazdasági válság a keresetek csökkenése révén negatív hatással van az egészségügyi eredményekre. A recesszió egészségre kifejtett hatásait tanulmányozó szakirodalom azonban meglehetősen ellentmondásos eredményekre jutott. Több jeles kutatás is arra következtet, hogy a mortalitási ráták javulnak a munkanélküliség növekedésével. Más tanulmányok azonban úgy találták, hogy a gazdasági válság szorosan összefügg a rossz egészségi állapottal, különösen a mentális egészség és egyes halálokok területén.

Ezek a meglepő és látszólag ellentmondásos eredmények vezettek az OECD jelen kutatásának elkészítéséhez, melynek célja az volt, hogy a korábbi kutatások eredményeinek áttekintése, valamint az OECD kutatóinak önálló elemzése révén jobban megvilágítsa a makrogazdasági helyzet alakulásának egészségügyi eredményekre gyakorolt hatásait.

A gazdasági válság kezdete óta az egészségügyi kiadások növekedése szinte minden OECD-országban nagymértékben lelassult: a korábbi folyamatos, évi átlag 5 százalékos növekedést követően 2010-2011 között csak 0,1-0,5 százalékos növekedés volt tapasztalható. A legutóbbi adatok szerint a kiadások növekedésének üteme továbbra is jóval elmarad a válság előtti szinttől, számos európai országban pedig csökkennek az egészségügyi kiadások. Görögországban és Írországban volt tapasztalható az egy főre jutó egészségügyi kiadások legmarkánsabb csökkenése, valamint Izlandon, Spanyolországban és Portugáliában is az OECD-átlagot (-4,3 százalék) meghaladó mértékű visszaesés volt tapasztalható. Németországban, Magyarországon és Svájcban az egészségügyi kiadások növekedése viszonylag stabil maradt. Az egészségügyi kiadások felgyorsult növekedése 2009 után csak Izraelben és Japánban volt megfigyelhető.

Az egészségügyi kiadások legnagyobb mértékű visszaesése a recesszió által legsúlyosabban érintett országokban volt tapasztalható. A 2008-2010 közötti időszakban tapasztalható GDP-csökkenés az egészségügyi kiadások visszaesésének egyik előrejelzőjeként is tekinthető: a GDP 1 százalékos csökkenése átlagosan az egészségügyi kiadások 1,38 százalékos visszaesésével járt együtt. Ugyanakkor Görögországban és Írországban ennél nagyobb, Szlovéniában és Magyarországon kisebb mértékű csökkenés mutatkozott az egészségügyi kiadásokban. Az egészségügyi kiadások alakulásának másik fontos előrejelzője az egészségügyi kiadások válság előtti növekedésének mértéke. Azokban az országokban, ahol az egészségügyi kiadások növekedése a válságot megelőzően nagyobb volt, általában erőteljesebb visszaesés következett be a válságot követően. Az egészségügyi kiadások minden további 1 százalékos, válság előtti növekedése 0,9 százalékos visszaeséssel járt együtt a válságot követően.

A co-payment területén jelentős intézkedésekre került sor. Ausztriában és Belgiumban bevezették a co-payment automatikus éves növelését, Franciaország csökkentette a támogatás mértékét, Dánia növelte a termékenységre ható gyógyszerek co-paymentjét. Észtország 15 százalékos co-paymentet vezetett be a fekvőbeteg ápolási ellátásra. Spanyolországban jövedelemarányos co-paymentet vezettek be a gyógyszerekre, a nyugdíjasok esetében a nyugdíj mértékétől függő korlátozásokkal.

Az államilag finanszírozott szolgáltatások (különösen a gyógyszerek) árának csökkentése messze a leggyakoribb egészségpolitikai intézkedésnek bizonyult a válságot követő időszakban. Néhány ország a válság hatására az egészségügyi szolgáltatások kínálatának csökkentését irányozta elő, az egészségügyi szakdolgozók és a kapcsolódó adminisztratív személyzet számának csökkentésével, intézmények összevonásával, valamint az intézményi kapacitások csökkentésével. Az orvosok abszolút száma a legtöbb OECD-országban a válság időszakában is tovább növekedett.

Egyes országok (pl. Görögország, Portugália, Írország) strukturális reformokat is bevezettek, melyek kiterjedtek a finanszírozási mechanizmusokra, intézményi fúziókra, valamint a beszerzésekre. Ezek a reformok feltehetőleg később éreztetik a hatásukat, de az egészségügyi rendszer hosszú távú hatékonyságára és termelékenységére jelentős hatással lehetnek.

Az egyik legfőbb reformterület a generikumok alkalmazásának és elérhetőségének növelése. Portugália intézkedéseket hozott a generikumokhoz való időbeni hozzáférés fejlesztésére. Görögország a generikumokat előnyben részesítő beszerzési rendszert vezetett be a kórházi gyógyszerkészletre, kötelezővé tette a hatóanyag alapján történő felírást, a gyógyszerészek számára pedig a legolcsóbb elérhető generikum ajánlását. Ezek az intézkedések jelentős megtakarításokat eredményeztek. Hasonló reformot vezettek be Spanyolországban is, ahol a generikus felírást belefoglalták a háziorvosok teljesítmény alapú finanszírozásába.

Az OECD elemzése gyenge bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy a magasabb munkanélküliség az összes halálokot figyelembe véve alacsonyabb halálozási aránnyal, viszont magasabb öngyilkossági rátával jár együtt, Az OECD elemzői szerint továbbra is jelentős hiányosságok vannak a gazdasági válságok egészségre és egészségügyre gyakorolt hatásaira vonatkozó kutatások terén. Kevés tanulmány irányul arra, hogy a munkanélküliség különböző hatást fejt-e ki az egészségügyi eredményekre az erős, ill. gyenge szociális védelemmel rendelkező országokban. A munkanélküliség egészségügyi eredményekre gyakorolt, hosszú távú hatásainak elemzése is szükséges lenne, különösen tartósan magas munkanélküliség esetében. A legutóbbi válságra ez különösen igaz, mivel a számos országban alkalmazott erőforrás-korlátozások megnehezíthették, hogy az egészségügyi rendszer meg tudjon birkózni a változó egészségügyi szükségletekkel.

A teljes OECD-tanulmány összefoglalója itt olvasható.