Hogyan mérhető a dolgozók elégedettsége a kórházakban?

A dolgozói elégedettség felmérésének sok évtizedes gyakorlata van. Napjainkban a szervezetfejlesztés egyik kiindulópontja a munkavállalók munkahellyel kapcsolatos attitűdjeinek, elvárásainak megismerése. Jóllehet a dolgozók elégedettsége tetten érhető a fluktuációban, a táppénzes napok számában, a felmérések még olyan fázisban adhatnak jelzést az egyes területek problémáiról, amikor megakadályozhatók a munkaerő elvándorlásával, kiesésével járó esetleges problémák.

Számos olyan elégedettség felmérési módszer, kérdőív ismert, amely bármely munkakörnyezetben használható, mivel megfelelően azonosítja azokat a területeket, amelyek leginkább meghatározzák a munkavállalók elégedettségét (Minnesota kérdőív, JSS kérdőív).

Vannak olyan kérdőívek, amelyeket az általános környezetből egészségügyben történő felhasználásra adaptáltak, vagy kifejezetten egészségügyre fejlesztettek ki. Az egészségügyön belül is használnak egységes kérdőívet bármely munkaköri csoport számára, és megkülönböztethetnek orvosoknak, nővéreknek, sőt azokon belül is különböző szakmacsoportoknak kifejlesztett kérdőíveket. A rövidebb kérdőívek kb. 20 kérdésből állnak, a hosszú forma 100 kérdésig is terjedhet, általánosak a 30-40 kérdéses kérdőívek, az ezeknél hosszabbak már kockáztathatják a dolgozók válaszadásban való részvételét.

A GYEMSZI IRF Rendszerelemzési főosztály szakirodalmi összefoglalója néhány olyan kérdőívre hívja fel a figyelmet, amelyet a kórházakban is validált eszközként használtak az alkalmazottak elégedettségének felmérésére. Részletesen az angol dolgozói elégedettség felmérés aktuálisan alkalmazott kérdőívét és a felmérés lebonyolításának módszertanát mutatja be.

Eredmény: a vizsgált elégedettséget befolyásoló tényezőkre vonatkozó kutatásokban és elégedettséget mérő kérdőívekben szereplő közös elemek, témakörök a következők:
– A munka jellegével kapcsolatos vélemények (autonómia, monotonitás, szakmai felkészültségre támaszkodás, felelősség, terhelés, stressz)
– Munkakörnyezet (fizikai feltételek, biztonság)
– Személyes fejlődés (képzés, szakmai fejlesztés)
– Elismerés, előléptetés (anyagi, karrier)
– Vezetés (visszajelzés, támogatás, dolgozók bevonása a szervezeti célok meghatározásába és a döntésekbe)
– Munkatársakkal való kapcsolat (együttműködés, csoportmunka)
– Munkahely iránti elkötelezettség (stabilitás, távozási szándék)
– Háttér információ (nem, életkor, munkakör, gyakorlatban töltött évek száma)

Az ajánlás részletesen itt olvasható.