Honnan jön és hol tart a magyar gerincgyógyászat?

Beszélgetésünk időzítésének egyik oka: 94 éves korában elhunyt Riskó Tibor professzor, a hazai mellkassebészet, TBC-sebészet, ortopédia és gerincgyógyászat korszakos jelentőségű alakja. Hogyan emlékszik főigazgató úr a nagy elődre? - kérdeztük Varga Péter Pál főigazgatót az Orvosok Lapja a legfrissebb számában közölt interjúban.

- 1979-ben vettem át diplomámat a Semmelweis Egyetemen. Szakmai pályámat a János Kórház ortopéd-traumatológiai osztályán kezdtem. Érdeklődésem már korán a gerinc betegségei felé fordult, és ezt osztályvezetőm, Krakovits Gábor erősen támogatta. Az ortopédia szakvizsgára készülve töltöttem fél évet Riskó professzor úr osztályán, amely egyetemi tanszéki ranggal működött az ORFI-ban. Mivel gerinc témában írt dolgozataimmal a fiatal ortopédek számára kiírt Zinner Nándor díjat elnyertem, a professzor úr mint a terület jövendő szakemberét mutatott be kollégáinak. Minden műtétjében asszisztálhattam, rengeteg szakirodalmat adott, és nagyon komolyan foglalkozott velem. A félév vége felé még azt is lehetővé tette, hogy egy nyaki porckorongsérv miatt operált betegen a korábban amerikai tanulmányutamon megtanult feltárást és a Caspar-lemezes rögzítést elvégezzem. Ez után egy életen át érezhettem kitüntető figyelmét, támogatását.

Riskó Tibornak volt egy figyelemre méltó tulajdonsága. Ha valamilyen téma felkeltette az érdeklődését, arra rendkívüli energiát tudott koncentrálni. Ez volt az oka, hogy több témában korát megelőző módszereket próbált ki, vezetett be. Abban az időben még szóba sem került, hogy a daganat okozta csonthiány kitöltésére csontcementet használjanak. De a problémával valamit kezdeni kellett. Több ízben láttam, hogy a gerincen a myeloma okozta csonthiányt sterilizált gipszmasszával töltötte meg. Ez akkor hihetetlen megoldásnak látszott. De én még 2 évtized múltán is vizsgáltam és kezeltem olyan beteget, akinél ez a megoldás tartós gyógyulást hozott. Ma már ez egy jól kidolgozott rutin eljárás, modern anyagokkal.

Daganatoknál nagyon komolyan vette a műtéti tervezést. Bevont a műtétek előkészítésébe, lerajzoltatta velem a daganatot, és minden szempontból partnernek tekintett. Ne felejtsük el, hogy ekkor még semmilyen modern képalkotó technika nem állt rendelkezésre.

- Hogyan alakult a kapcsolata a későbbiekben Riskó Tibor professzorral?
- 1993 őszén – néhány év Ortopéd Klinikai munka után – a Budai Honvédkórházban megalapítottuk az első önálló gerincsebészeti osztályt. Ez akkor nem volt egyszerű lépés, hiszen egy új szakmai struktúra jött létre, a hazai egészségügyben. Nagyon fontos volt, hogy ez a szakmai vezetők részéről támogatást, segítséget kapjon. Annyira jó volt a kapcsolatunk, hogy Riskó professzor elvállalta, hogy Bender György ortopéd professzorral és Gardi Zsuzsával, a Gyógytornászképző Intézet vezetőjével egy senior grémiumot alkotnak, tanácsaikkal segítve a munkánkat, fejlődésünket. Több mint tíz éven át minden pénteken a fiatal szakmai stábunkkal leültek megbeszélni a problémáinkat, okosan terhelve a gárdát új ismeretekkel, feladatokkal. Aki ismeri a szakmánkat, az tudja, hogy ez a három kiváló ember már aktív életében is élő legenda volt. Segítségük, támogatásuk hatalmas szakmai hátteret és egzisztenciális biztonságot jelentett számunkra.

- Milyen szerepe volt a szakmai tudományos, társasági életben?
- A Magyar Gerincgyógyász Társaság minden egyes ülésén megjelent. Ő a társaság nagyon aktív senior tagja volt. A maga bölcsességével, nyugalmával állandóan figyelt minden újdonságra, követte a szakma fejlődését. Rengeteget olvasott, németül, angolul. Ha valami érdekességet talált, azonnal elküldte nekem levélben. Az a ritka nagy ember volt, aki nagyon szerette a szakmáját, nagyon tudta szerettetni a szakmát a fiatalokkal, és rendkívül inspiráló volt.

- Riskó idejében kik foglalkoztak még aktívan a gerincsebészettel, és hogyan folytatódott a szakterület fejlődése?
- Nagynevű idegsebészek, például Pásztor Emil az Országos Idegsebészeti Intézetben, vagy a pécsi idegsebész iskola Riskóval párhuzamosan, a maguk területén már operáltak gerincet, tudtak egymásról, de sok együttműködés még nem volt közöttük. De akkor ez az egész világon így volt. A 90-es évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a modern gerincsebészet ebből a két szakmából fog összeállni. Az én korosztályom már eleve rá volt kényszerítve arra, hogy mindkét szakmát megtanulja. Én nem agysebészetet tanultam az Amerikai úton, és később Amerikában, hanem idegsebész megközelítését a gerincbajoknak. És ez a legnagyobb váltás az elődökhöz képest. Az én korosztályom az, amelyik szembetalálkozott ezzel a fejlődéssel. A diagnosztika óriási előretörése, a sebészi technika homogenizálódása, az implantátumok fejlődése során belekerültünk az innovációs körökbe. A biomechanikát, az insilico-medicinát ugyanúgy magunkévá tudtuk tenni, mint az ortopédia és az idegsebészet alapelemeit. Ebből nőtt ki az az intézet, ahol most beszélgetünk.

Ide kezdtük verbuválni a fiatal embereket, akik felismerték ennek a jövőképét, fel kellett őket lelkesíteni, az életpályájukat erre kellett ráállítani, ki kellett őket képezni, meg kellett őket futtatni nemzetközi vizeken. Ez egy komoly építkezés volt. Ezek a mai fiatal kollégáim, akik a magyar gerincsebészet egyik nagyon fontos csoportját képezik, már ebben szocializálódtak. Ennek a munkacsoportnak a nemzetközi szerepét nem kell magyaráznom, a tények önmagukért beszélnek. Ebben a pillanatban a mexikói egyetemnek az egyik vezető szakembere itt van nálunk 6 hónapra. A barcelonai egyetem egyik igen neves gerincsebész asszonya itt van 3 hónapra. Évente nagyon sok gerincsebész jön hozzánk, nem kezdők, hanem komoly szakemberek, több hónapos továbbképzésre. Ennél jobban semmivel nem lehet jellemezni ezt az intézetet.

 -Milyen területekre fókuszálnak az Országos Gerincgyógyászati Központban?
- Népegészségügyi szempontból nézve, a degeneratív betegségek 90%-ban kitöltik a napi praxist. És ahogy a lakosság idősödik, egyre nő ezek aránya. A korosodó gerinc problémái a magyar lakosságot ugyanúgy sújtják, mint a nemzetközit. E területben egyértelműen a vezető hazai intézmény vagyunk, de a teljesítményünk, betegforgalmunk nemzetközi méretekben is jelentős.

- Ilyen nagy, komprehenzív, a gerinc minden megbetegedésével foglalkozó központ viszonylag kevés van?
- Igen, hasonló széles profillal Németországban három, Angliában kettő és Milánóban egy intézet van. Az észak-amerikai nagy egyetemeken már történelmileg sokkal több ilyen központ van, de ott a populáció is hatalmas, és a szakma előzményei is ennek megfelelőek.

- Beszéljünk arról a 10%-ról ami a degeneratív betegtömeg fölött van.
- Ez a delikát része a betegforgalmunknak. Alapvetően két csoportra osztható: a deformitások és a daganatok. Deformitások területén a Pécsi Egyetemmel osztozunk a betegeken. A primer gerinc daganatok területén természetes, hogy mi látjuk el az országot. Ez a koncentráció azzal jár, hogy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően sok betegünk van. Emiatt, a gerincsebészek világszervezetének, az AO Spine (több mint 8000 orvos tagja van, akik praxisának minimum felét gerincbetegek alkotják) tumorszekciójának a vezetésében már 10 éve jelen vagyunk. E területen a klinikánk hatalmas erőt képvisel. Rendezvényeken megkerülhetetlenek vagyunk. A továbbképzéseken, a nemzetközi kongresszusokon az átlagosan öt fő téma közül egy vagy kettő rendszeresen a mienk. Az elmúlt években a világkongresszusok előadásainak 8-10%-a tőlünk érkezett. Ezzel összefüggésben kaptam meg 3 éve az AO Spine Education Awardját, ezzel ismerték el intézetünk átfogó és széles körű tevékenységét.

- Mi fogja a következő éveket jellemezni a gerincgyógyászatban és a gerincsebészetben?
- A biotechnológia nagyon közelít, és várhatóan nagyon sok változást fog hozni. Az implantológia hozza magával a digitális technológiákat. A diagnosztika fantasztikusan fejlődik, a komplex megközelítéseknek, a nagy adatbázisoknak egyre nő a szerepe, és az egészet az insilico-medicina emeli egy magasabb szintre. Ez számítógépes tervezést, modellezést, kísérletezést jelent, amellyel betegségeket szimulálunk. Mi 1994-ben kezdtünk foglalkozni ezzel, és egy ideje már a szakmát vezető sheffieldi egyetem egyik kiemelt klinikai partnere vagyunk.

 -Mik az intézet, illetve a magyar gerincgyógyászat legközelebbi feladatai?
- Az első számú kérdés ma még a várólistáké, amely még mindig elég nyomasztó. Ebben a kormány időszakos pénzügyi támogatásai valóban segítenek. De ezeket be kellene építeni a rendszerbe. Egyébként nincs bajunk a finanszírozással, a gerinc-bizottság javaslatait a finanszírozó és a szakmapolitika figyelembe veszi. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy minden vágyunk nem teljesülhet. Nagy kihívás lesz a magánegészségügy napjainkban érzékelhető nagy térnyerése. A gerincsebészetben ez még nem látszik, mert a nagy műtétek – nem a porckorongsérvre gondolok –, azaz a daganatos műtétek, nagy fúziók sok millió forintba kerülnek, ezek a betegek által nem finanszírozhatók. A komplex gerincsebészetet ezért sem lehet privát ellátásba vinni.
Az intézet természetes fejlődése reményeim szerint folytatódik, hiszen ezzel szolgáljuk legjobban a betegek és a magyar egészségügy érdekeit, szükségleteit.