Ilyen gyógyszerek maradványait találták a Balatonban

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) Adaptációs Neuroetológia Kutatócsoportja a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Igazságügyi Orvostani Intézetében működő Toxikológiai Laboratóriumával együttműködve 2017-ben egy több hatóanyag csoportra kiterjedő, felmérő jellegű mintavételeken, és azok műszeres vizsgálatán alapuló, egész évre kiterjedő gyógyszermaradvány felmérést végzett a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) megbízásából. E kutatások során a humán eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétének felmérését végezték el a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban - tette közzé a jelentést a Magyar Tudományos Akadémia a honlapján.

Mint a beszámolóban írták, az utóbbi évtizedekben az európai társadalmakban végbement mélyreható változások okán (elöregedés, életmódbeli és táplálkozási szokások megváltozása, az automatizálódó társadalom miatt kialakuló pszichológiai problémák) az alkalmazott gyógyszercsoportok típusa és mennyisége is jelentősen változott. Ugyan a szennyvíztisztító technikák folyamatosan fejlődnek, a gyógyszerhatóanyagok teljes eltávolítása a tisztítási folyamat során a mai napig nem megoldott. Mivel a tisztító műből elfolyó vizet természetes vizek (patakok, folyók, tavak) fogadják be, a gyógyszermaradványok ezekben a felszíni vizekben is megjelennek. A szennyvíztisztítók kifolyójában a gyógyszerszennyezések koncentrációja általában tízszerese annak az értéknek, mint amit néhány kilométerrel lejjebb a befogadó folyókban lehet mérni. Ez a koncentrációcsökkenés az öntisztulás és a hígulás együttes eredménye. Ebből adódik, hogy a nagyobb vízhozamú folyókban (pl. Duna) általában alacsonyabb gyógyszer-hatóanyag koncentrációkat mérhetünk, mint a kis vízhozamú, de sűrűn lakott területeken átfolyókban (pl. Sajó, Nádor csatorna, Zagyva stb.).

A 2017-es évben mind a Balatonra, mind a Zala folyóra nézve egy alap, felmérő mintagyűjtés történt június-november időszakban háromszori alkalommal. A Balaton esetében mind az északi, mind a déli parton 3-3 ponton partközelben végeztünk mintavételezést. A Zala folyó esetében zalaegerszegi szakasza felett, a zalaegerszegi városi szennyvíztisztító telep vizének közvetlenül a Zalába engedése helye alatt, a Kis-Balaton I és II ütemű Vízvédelmi Rendszere között, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kifolyásánál a Zala balatoni torkolatában végeztünk mintavételeket - írták.

A gyógyszermaradvány analízisek eredményei alapján elmondható, hogy a leggyakoribb és legnagyobb mértékű szennyezésekként az epilepszia ellenes és az antidepresszáns terápiában alkalmazott karbamazepin, lamotrigine és cinolazepam hatóanyagok bizonyultak. A szennyezések hátterében a széleskörű felhasználás, a krónikus-terápiás alkalmazás és a közforgalomban kapható készítmények magas hatóanyag tartalma (200-500 mg/tabletta) állhat. A hormonok és szteroid hatású anyagok szennyezési értékei jól korrelálnak a korábbi években megjelent részben Balatonról szóló tanulmányokkal.

Majd minden hatóanyag esetében, a Zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű alatti mintavételi ponton figyeltük meg a legmagasabb koncentráció értékeket (pl.: 231 ng/L karbamazepin), amelyek átlagosan négyszer magasabb értékek voltak, mint a Zala felsőbb szakaszán megfigyeltek (pl.: 81 ng/L karbamazepin). Így elmondható, hogy a Zala folyóra jelentős terhelést gyakorol a Zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű. Az esetek döntő többségében ez a szennyezés nagyon látványosan csökkent a Balaton felé haladva, a Kis-Balaton I és II üteme közötti mintavételi ponton (pl.: 100 ng/L karbamazepin), a Zala torkolatánál (pl.: 17 ng/L karbamazepin) és a legközelebbi balatoni mintavételi ponton (Balatonlelle, pl.: 12 ng/L karbamazepin), azaz csökkenő tendencia volt megállapítható. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer mindenképpen jótékony hatással van, ebben a tekintetben nagy szerepet játszik és komoly vízminőség javító hatással rendelkezik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bizonyos gyógyszermaradvány koncentrációk a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer fő részét kikerülő, annak alsó területére érkező Hévíz-lefolyó, Óberek-csatorna-, Felső-páhok, Csókakői-patak lefolyás rendszer beömlése magasságában jóval magasabb koncentrációkat találtunk a feljebb detektált, a rendszerben fokozatosan csökkenő, kitisztuló trend-értékekhez képest. Ez egyértelműen arra utal, hogy direkt gyógyszer-, és hormonmaradvány terhelés éri a Balaton Keszthelyi-medencéjét a Hévíz-hidrotermális gyógyászati centrumokból, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer fő hatékonysági területe kikerülésével.

A Balaton vizéből általában kevesebb számú hatóanyag került detektálásra, mint a Zala folyó vizéből. Viszont itt is megfigyelhető, hogy a terhelés a nyári időszakban nagyobb, különösen látványos ez a révfülöpi szennyvíztisztító melletti mintapontról vett vízminták esetében.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a kimutatott hatóanyagok nem akut szennyezésből származnak, hanem feltételezhetően folyamatosan kerültek/kerülnek a Balatonba, csak eddig megfelelő érzékenységű analitikai módszerek hiányában nem rendelkeztünk adatokkal a jelenlétükről. Ez a kis koncentrációjú „krónikus” szennyezés főleg a vízgyűjtőn található szennyvíztisztítók elfolyó vizével valósul meg, de bizonyos esetekben az „eseti” és „közvetlen” szennyezést sem zárhatjuk ki.

Összességében, a szennyezések mértéke az európai átlag körülinek mondható, ami sajnálatos, azonban várható jelenség, hiszen az emberi tevékenység óhatatlanul nyomot hagy a környezeten.

A teljes beszámoló itt olvasható