Javultak az angol rákbetegek túlélési esélyei

Az elmúlt évtizedek alatt jelentősen javultak a rákbetegek túlélési esélyei Nagy-Britanniában és manapság kétszer valószínűbb, hogy a páciensek legalább tíz évvel a diagnózis után is életben lesznek, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt.

A rák kezelésével foglalkozó Macmillan Cancer Support, az egyik legnagyobb brit jótékonysági szervezet által hétfőn ismertetett jelentés szerint az utóbbi csaknem ötven évben annyit javult a betegség gyógyításának minősége, hogy jelenleg több mint 170 ezer olyan páciens van életben, akinél az 1970-es vagy az 1980-as években állapították meg a rák valamilyen fajtáját. Közülük több mint 42 ezren azonban a rákkal összefüggő krónikus egészségi vagy anyagi gondokkal küszködnek - hívta fel a figyelmet a szervezet, hozzátéve, hogy a jobb túlélési arány bizonyos értelemben terhet ró az állami egészségügyi szolgálatra (NHS) és magára a társadalomra is.

A Macmillan Cancer Support szerint a mostani 2,5 millióról 2030-ra négymillióra nő majd azon páciensek száma, akik legalább tíz évet élnek a rák megállapítása után. Becslések szerint jelenleg azonban a túlélők közül 625 ezren rossz egészségi állapotban vannak vagy rokkantak.

A szervezet szerint a túlélési esélyek javulása a rák korai észlelésének, az orvostudomány fejlődésének - köztük a kifinomultabb műtéti technikák, a tucatnyi új kemoterápiás gyógyszer megjelenésének - köszönhető. A hererák esetében a túlélési ráta például 98 százalék Nagy-Britanniában, a betegség más fajtái - a tüdő- vagy épp a hasnyálmirigyrák - esetében viszont alig változtak a kilátások az elmúlt évtizedekben.

A haladás nehézségeket is jelenthet - idézte a The Times című lap a szervezet orvos szakértőjét. Jane Maher szerint az NHS-nek a jövőben fel kell készülnie az olyan emberek ellátására, akiknek egészségi állapotát jelentősen rontják a rák kezelésének mellékhatásai. A szakember szorgalmazta, hogy a háziorvosok fordítsanak sokkal több időt és erőfeszítést azon betegeikre, akik már túl vannak a kezelésen.

"A rák már nem feltétlenül jelent halálos ítéletet, és ez ünneplésre ad okot. De míg nem mindig végzetes, az életminőséget igenis megváltoztatja. Garantálnunk kell, hogy akik megküzdöttek a kórral vagy együtt élnek vele, jó minőségű életet éljenek és személyre szabott segítséget kapjanak" - foglalta össze Jane Maher.