Jubilálnak kongresszusukon a traumatológusok

Idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját a Magyar Traumatológus Társaság (MTT). A grémium ebből az alkalomból különösen gazdag programot állított össze a szeptember 1-3. között esedékes jubileumi konferenciájára. Az ünnepi eseményen számot adnak a szakma utóbbi évekbeli fejlődéséről, eredményeiről, visszatekintenek a társaság megalapítása óta eltelt évekre.

Az 50. esztendő emellett lehetőséget kínált arra is, hogy bővítsék a szokásos kereteket, így a sérültellátásban részt vevő minden szakma: kézsebészet, ortopédia, gyermeksebészet, aneszteziológia, biomechanika, rehabilitáció képviselteti magát.

Magyarországon először ezen esemény kapcsán tartanak mesterkurzust a sérülések, törések gyógyítását oktató és kutató nemzetközi szervezet, az Arbeitsgemeinschaft für Osteosynthesefragen (AO) szakemberei is. Mellettük további 9, külföldről érkező előadó ismerteti a szakma legmodernebb elméleti és gyakorlati ismereteit. Látványos különlegességgel is szolgál az esemény; a résztvevők egy speciálisan felszerelt buszban gyakorolhatják a térd és a váll artroszkópiáját. A három napos gazdag programban szó lesz a többi mellett a gyermekkori medencetörések kezelési lehetőségeiről, a műtéti technikákról műtősnői szemmel, a sebészi implantátumokról, halálozási adatokról, a kézsebészeti jóindulatú daganatokról, a tömeges sérültellátásról.

Helyszín: Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ (Budapest 1094, Tűzoltó u. 37-43)

Időpont: szeptember 1., 11:30 - szeptember 3., 12:30

Program, részletek itt

A magyarországi traumatológia rövid története
(Prof. emeritus Dr. Fekete Károly írása nyomán)

A traumatológia a sebészet ágaként, annak bölcsőjében alakult ki. Neves sebészeink mind kiváló baleseti sebészek is voltak. Lumniczer Sándor 1884-ben munkája, az „Orvos-sebészi értekezés a képlősebészetről" címmel nem az első magyar nyelvű írás volt; 1587-ben Bornemissza Péter „Ördögi kísértésekről" című könyvében írt „az menyelesről" (amely kifejezés a leírás szerint a mai ficam megfelelője volt.) 1742-ben Miskoltzy Ferentz a Manuale Chirurgicuma jelent meg, amely ma is izgalmas, érdekes olvasmánya a baleseti sebészeknek.

A fővárosi egyetemeken 1771-től a napóleoni háborúk végéig, 1804-ig nem orvos képzettségű sebészmestereket képeztek. 1878-ban ez a trend megfordult: az orvosdoktorok száma dominánssá vált, 1879-től pedig már csak orvosdoktorképzés folyt. A kor hazai vezető sebészei közül többen, mások mellett Balassa János, Markusovszky Lajos, Pólya Jenő, Manninger Vilmos, a Magyar Sebész Társaság elnökei ezt a szakterületet is mesteri módon művelték.

Az első önálló baleseti sebészeti osztályt 1928-ban hozták létre az Uzsoki kórházban, Hedri Endre vezetésével. Az ágyszámot az osztály sikeres működése miatt 1932-ben megduplázták. A tübingeni sebészeti klinika mintájára 1940-ben létrehozták a Magdolna (későbbi nevén Koltói Anna) Baleseti Kórházat a Fiumei úton. 1947-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. sz. sebészeti klinikája működött ugyanitt, 200 ágyas baleseti sebészettel. Az egyetem 1951-es tanácsülése a baleseti sebészet helyén önálló baleseti intézet létrehozása mellett döntött, amely lépés azonban 5 évet váratott magára. Így született meg 1956-ban az Országos Traumatológiai Intézet, amelynek első igazgatója Szántó György volt, akit Manninger Jenő, majd Renner Antal követett.

1953-ban a hazai sebészeti osztályokon önálló baleseti sebészeteket alakítottak ki. Ez a döntés a szakmai hálózat kialakításának fontos lépése volt. Az országos intézet vezette hálózat 60-as években teljesedett ki és olyan szervezett traumatológiai ellátórendszerhez vezetett, amely Európa-szerte évtizedeken át méltán példaképnek számított. Az intézet irányításával működő instruktori rendszer főorvosaitól és az osztályvezetőktől beérkező információk megbízható adatbázist jelentettek az egészségügyi vezetés számára a baleseti betegforgalomról, a hazai traumatológia működéséről, erősségeiről, munkájáról, gondjairól.

Ez a hálózat szűnt meg - betöltetlen űrt hagyva maga után - az Országos Baleseti Intézet megszüntetésével.

A baleseti sebészeti szakorvosképzés igényének gondolata a Budapesti Orvostudományi Egyetem 1951-es tanácsülésén született meg. Az 1962-ben létrejött OTKI (később HIETE) keretén belül alakult meg az első önálló Baleseti Sebészeti tanszék. Vezetői Szántó György majd Manninger Jenő, később Renner Antal és Fekete Károly voltak.

A traumatológia graduális egyetemi oktatása az orvosegyetemi tanszékek létrehozásával vált lehetővé. 1984-ben Semmelweis Egyetemen Traumatológiai Tanszéke, 1987-ben Debreceni Egyetem ÁOK Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéke, 1990-ben a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerész-tudományi Centrum Traumatológiai Klinikája, végül Pécsi Tudományegyetem ÁOK Baleset-sebészeti és Kézsebészeti Klinikája született meg 1995-ben.

A balesetsebész szakorvosképzésben újabb jelentős változás 2004 januárjában következett be. Ettől az időponttól kezdve a közös, ortopéd- és baleseti sebészeti szakvizsga bevezetése jelentősen megváltoztatta a jövő traumatológus generáció képzésének irányát. Egyre kevéssé válik a baleseti sebész az üregi sebészethez (has, mellkas, koponya) még kötődő orvossá, és közeledik a végtag-, valamint gerinc sebészet speciális „eurokonform"szakirányához.

A felnőtt traumatológiai ellátó rendszerben jelenleg Budapesten 3, az országban pedig hat régióban 7 magas progresszivitású trauma központ látja el a súlyos sérülteket. A baleseti sebészet progresszív ellátó rendszerében további 13 megyei szintű baleseti sebészet és 28 városi kórház traumatológiai osztálya vagy részlege vesz részt.