A szív és érrendszer megbetegedésére utalhatnak azok - az orvosok által rendszeresen ellenőrzött, vagy ellenőrizni javasolt - vizsgálati (laboratóriumi) eredmények, amelyek optimális mutatóját röviden célértéknek szokás nevezni.
A mutatók betartása a keringés területén is igen fontos, mert a célértéktől kórosan eltérő állapotban a páciensek megbetegedésének, sőt halálos veszélyeztetettségének kockázata meredeken nő - magyarázzák a laikusok számára a Novartis Hungária Kft. kardiovaszkuláris munkacsoportjának szakértői legutóbbi hírlevelükben.
Az elérendő értékeket a klinikai kutatások elemzése alapján állapítják meg az orvosszakmai terület szakértői. Az újabb vizsgálati eredmények nyomán folyamatos elemzéseket végeznek, és megfelelő indok esetén a megállapított értékeket módosítják.
Többféle ajánlás létezik, mert az értékelést több orvosi testület is végezheti párhuzamosan. Ez magyarázza, hogy egyes földrészeken miért lehetnek eltérések a megállapított határértékek között. Egy dologban minden szakértő egyetért, a rizikófaktorok a kardiovaszkuláris veszélyeztetettségben nagy szerepet játszanak, ezért minden körülmények között fel kell mérni a kockázati tényezőket. Az egyén persze joggal kíváncsi rá, hogy egyes paramétereknél mennyi és miért pont annyi a kóros határérték.
Az egészségügyi felvilágosításban érdekelt szakemberek magyarázata szerint a laikusnak is tudnia kell, hogy az egészséges emberre jellemző optimális (a másképpen célértéknek nevezett) szinttől fölfelé, tehát kóros irányban eltérve ugrásszerűen megnő a súlyos következmények előfordulásának valószínűsége. Ezért törekednek az orvosok arra, hogy a betegeknél elérjék a célértéket, a megfelelő mutatót. Ezzel ugyanis jelentősen - adott esetben akár a felére is - csökkenthető a társbetegségek vagy szövődmények kialakulásának kockázata.
Mindig van olyan értéktartomány, amely még nem jelent egyben kockázatmentes állapotot, de ahol már kisebb a veszély, mondják a szakértők. Ezért a különféle mutatókat a laborvizsgálatok eredményében jellemzően három - vagyis normális, emelkedett, kóros - kategóriába szokás sorolni. A teljes (úgynevezett globális) rizikó szemléletmód alapján az egyéb kockázati tényezőket is fel kell mérni és figyelembe kell venni, hogy milyen - már kialakult - keringési kórok sújtják az egyént.
Amennyiben a kezelés során sikerül elérni a célértéket, a beteg életkilátása ugrásszerű javulhat. Az eredmény elérésében nemcsak a terápia hatékonysága, az adott gyógyszer(ek) jó tolerálhatósága, hanem a betegek együttműködése is különösen fontos.