Komoly kihívás előtt áll a pszichiátriai szakma

2020-ban Budapesten rendezi Jubileumi Vándorgyűlését az idén 40 éves Magyar Pszichiátriai Társaság. A mentális betegséggel élők ellátásában dolgozó szakemberek tudományos seregszemléje az utóbbi négy évtizedben az egyik legnagyobb orvoskongresszussá nőtte ki magát.  Az elmúlt évekhez hasonlóan a rendezők 1200-1400 résztvevőre számítanak, a pszichiátria szakterületén kívül a társszakmák és a szociális ellátásban dolgozó szakemberek részéről nagy az érdeklődés és az igény a lelki betegségek gyógyításában elért eredmények megismerése iránt.

Negyven évvel ezelőtt egy szakemberekből álló kis közösség, felismerve a pszichiátria betegek korszerű ellátásának szükségességét, fontosnak tartotta, hogy a szervi idegrendszeri betegségekkel foglalkozó neurológiától függetlenül, a pszichiátriának, mint önálló orvosi diszciplinának szakmai képviselete legyen. Bár a pszichiátria az orvoslásban egyre nagyobb jelentőséggel bírt, a kommunista rezsim gyanakvása mellett erős politika „ellenszélben” alakult meg a Magyar Pszichiátriai Társaság.

Az elmúlt 40 év eredményei jelentősen átalakították a gyógyítás tudományát, óriási fejlődést hozva a pszichiátriában is. A mentális betegségek gyógyításának jelentőségét, orvostudományon belül felismert szerepét, a holisztikus szemlélet szükségességét a betegek gyógyításában ma már senki nem vitatja, így az MPT mára közel 1200 szakembert soraiban tudható orvostársasággá vált.

A kongresszus címében megfogalmazott mottó: „Életutak a pszichiátriában”, lehetőséget ad arra, hogy a pszichés zavarokkal élők gyógyításában elért eredmények, a gyógyítás perspektívája mellett, a XXI. század dinamikusan változó világában átgondolhassuk, újra definiálhassuk saját helyünket, szerepünket, lehetőségeinket az orvoslásban. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a kongresszus tudományos programja a pszichiátria teljes spektrumát áttekintse az idegtudománytól a pszichoterápián át a pszichoszociális ellátásig.

2013-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is deklarálta: „Nincs testi egészség lelki egészség nélkül”. A lelki betegségek száma az elmúlt évtizedekben ijesztő mértékben emelkedik a modern társadalmakban. Ma az Egyesült Államokban minden ötödik ember diagnosztizálható mentális betegég kockázatát hordozza. Az Európai Unióban a lakósság több mint 7 százaléka depressziótól szenved, a halálesetek 4%-a mentális zavar következménye. Bár az utóbbi két évtizedben Magyarországon az öngyilkosságok száma több mint felére csökkent, Európai és világviszonylatban még így is riasztóan magas.

A várható élettartamot a pszichés betegségek 10-25 évvel rövidítik, annak ellenére, hogy a társuló testi betegségek kezelési költségeit megduplázzák. Magyarországon a depresszió a tartós munkaképesség csökkenés harmadik leggyakoribb oka. Az adatok magukért beszélnek, nem kell külön hangsúlyozni azt az össztársadalmi terhet, amelyekre a megoldást a pszichiátriai ellátórendszer dinamikus fejlesztése nélkül nem találhatunk. Erre a hatalmas ellátási igény-növekedésre nem nagyon volt a világ felkészülve, így Magyarország sem, ezért a mentális zavarok ellátása elég szűk keresztmetszettel működik. Mindezek miatt Magyarországon – és a világ más tájain is – szükség van a mentális zavarok ellátásának kapacitás-növelésére. Ennek részei az elsősorban járóbeteg-ellátás formájában igénybe vehető szolgáltatások, de része olyan életpálya-modell létrehozása, amely a fiatal kollégákat hosszú távon is a hazai betegellátásban tartja.

Az elmúlt négy évtized gyökeresen átalakította a gyógyítás tudományát, fejlődést hozva a pszichiátriában is. A Kutatási eredmények és bővülő diagnosztikai eszköztár segítségével egyre több esetben ismerhetőek meg a mentális betegségek biológiai folyamatai, összefüggései kórképen belül és további faktorokkal.

Az egyre célzottabb terápiás beavatkozást biztosító lehetőségek számos komoly betegségről alkotott véleményt megváltoztatták. Az elzártan történő szenvedést az aktív élet lehetősége váltotta fel, ma már számos olyan betegséggel élhető teljes és aktív élet, amivel negyven éve még egy életre zárt intézménybe kellett volna az érintettnek vonulnia. Fontos, hogy e változások mentén aktív szerep és felelősség jut a gyógyító közösségeknek és maguknak az érintetteknek is.

Az egyre modernebb terápiás módszereknek és gyógyszereknek köszönhetően a gyógyítás középpontjába ma már az életminőség megőrzése kerülhetett, pozitív irányba változtatva a mentális betegéggel élők életútját. Mindezen gyors és pozitív változást nem minden esetben ismeri és követi gondolkodásában a társadalom (a közvélemény), így a mentális betegséggel élőknek sokszor még mindig több száz éves stigmákkal kell szembesülniük.

Az ellátórendszernek is alkalmazkodni kellett és kell a terápia változásaihoz. Ahogy előtérbe kerül a mentális betegséggel élhető teljes és aktív élet, így szorul hátrébb a nagy klasszikus fekvőbeteg intézetek szerepe, és kerülnek előtérbe az ellátást inkább járóbeteg gondozás formában kínáló szervezetek. Nem véletlen, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság már hosszú évek óta harcol a pszichiátriai gondozó hálózat további megerősítéséért, és a pszichoterápiás kezelés minél szélesebb hozzáférhetőségéért, a lakóhely közeli közösségi ellátóhelyek fejlesztéséért.

Részben az előzőekben említettek okán a magyar pszichiátriai szakma komoly szakmai kihívás előtt áll. Hosszú évek után az egészségügyi szakmai szervezetek talán meghallották a pszichiátria segélykiáltását, és a következő néhány évben az EFOP pályázatok megvalósítása révén, komoly infrastrukturális fejlesztés kezdődik meg a pszichiátriai ellátásban. A felépülő infrastruktúrát szakemberekkel, megfelelő szakmai tartalommal kell megtölteni, ami évekre előre meghatározhatja a magyar pszichiátria fejlődését. Nem mellesleg, az új, jobb fizikai körülmények és a megfelelő szakmai tartalom hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több fiatal orvosjelölt válassza hivatásának a mentális betegségek gyógyítását.

A konferencia programja itt olvasható