Kormányprogram a fogyatékkal élők helyzetének javítására

Közvetlen források formájában nyolcmilliárd forintot, közvetett forrásként viszont csaknem százmilliárdot fordít a következő években a kormány költségvetési, illetve európai uniós forrásokból a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének javítására – ezt Csizmár Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára jelentette be tegnap a kormány ülése után. A Népszava tudósítása szerint a kabinet az Országgyűlés által még tavaly jóváhagyott, a fogyatékkal élőket segítő programhoz kötődő, 2010-ig szóló intézkedési tervet hagyott jóvá. Ebben szerepel, hogy a 600 ezer, valamilyen fogyatékkal élő ember kedvezőbb társadalmi szemlélettel találkozzon mindennapi élete során. Így például bővüljön a fogyatékkal élő fiatalokat fogadó közoktatási intézmények száma. A fogyatékkal élők életminőségét javító intézkedések keretében például a lakástámogatási rendszeren keresztül szorgalmazni fogják az akadálymentesített otthonok építését.

Mankón járó paragrafusok
Vannak jó hírek, amelyeknek nem lehet örülni. Mert hihetetlenek. Kesernyés mosollyal nyugtázták tegnap a fogyatékkal élők, hogy már megint segíteni akarnak rajtuk. Intézkedési tervet fogad el a kormány. Őértük. De hát miért pont ez teljesülne? A 600 ezer hazai fogyatékos ember jogszabályok tucatjait tudná felsorolni, amelyek életbelépésükkor szívmelengetők voltak, később azonban bosszúságuk, sőt kétségbeesésük forrásává váltak -írja a hírhez tartozó publicisztika szerzője.

Kérdezzék meg az élelmiszerbolt előtt kiszolgáltatottan várakozó tolókocsist, a távolsági buszmegállóban rogyadozó mankóst, hallott-e az akadálymentesítésről szóló jogszabályról? Hosszú válaszra számíthatnak. 2005. január 5-én lejárt az akadálymentesítés törvényi határideje, de a középületeknek még csak 30 százaléka „bevehető" a mozgássérültek számára. A döntéshozók rugalmasak. Könnyen módosítják előző elhatározásukat. Az akadálymentesítés új törvényi határideje középületek esetében 2010, tágabb értelemben véve azonban várhatnak vele az érintettek egészen 2013-ig is. 2010-ig kapott határidőt a tömegközlekedés is. A fogyatékos emberek azonban legyintenek. Hogyan lehet három év múlva gond nélkül felszállni a vonatokra, buszokra, hogyan lehet bejutni az állomásokra, amikor e pillanatban az akadálymentesítés megvalósulása a tömegközlekedésben 10 százalék alatt van?

És kérdezzék meg azokat a fogyatékos embereket, akiket hozzátartozóik napközben biztos helyen szeretnének tudni! Kérdezzék meg, felépültek-e a 10 ezer lakos feletti településeken a szociális törvény által előírt nappali intézmények? A válasz: az önkormányzatok csak egyharmada vette komolyan a törvényi kötelezettséget. Kérdezzék meg, milyen érzés, ha a parkolóban elfoglalják a mozgássérültek számára kijelölt helyet? Milyen érzés egyharmad annyit keresni, mint a magyar társadalom átlagpolgárai? Hazánkban a 600 ezer fogyatékos ember csupán 8 százaléka jut munkához, tehát 92 százalékuk munkanélküli.

Szóval rengeteg a jogszabályunk. Mert jogszabályt hozni könnyű. Könnyebb, mint betartatni. Büszkén mutatjuk Európa felé újdonatúj paragrafusainkat, jók vagyunk, már ez is megvan, az is megvan. De a paragrafusok mögött várakozó embereket szemérmesen eltakarjuk. Pénzre senki se hivatkozzon! Csak arra nincs pénz, amit nem is akarunk igazán - írja a lap.