Közel felére csökkent a hirtelen szívhalál

Világviszonylatban Magyarország a szív- és érrendszeri megbetegedések halálozásának tekintetében dobogós helyet foglal el. A Magyar Kardiológusok Társasága által szervezett ma kezdődő háromnapos kongresszus olyan hidak építését kísérli meg, melyek szabad áramlást biztosítanak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és kezelése terén a fejlett és átmeneti gazdaságú országok között.

A várható élettartamnak Magyarországon tapasztalható meghosszabbodása 1993 és 2009 között meghaladja az Európai Unió legfejlettebb országainak átlagos élettartam növekedését. A 2009. évi 74,1 éves várható élettartam azonban még mindig 6,2 évvel alacsonyabb az EU- átlagánál. A hazánkéhoz hasonló fejlődés tapasztalható például Csehországban, Lengyelországban, ugyanakkor a többi volt kelet-európai szatellita országban is. A szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozások számának csökkenése legalább két és fél évvel járul hozzá a várható élettartam ötéves meghosszabbodásához, melyben a megelőző és a gyógyító medicina együttesen meghatározó szerepet játszik. A rizikófaktorok, így a magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség és a hyperlipidaemia korszerű kezelése, a már kialakult szívkoszorúér-betegségek, pangásos szívelégtelenség, ritmuszavarok és agyérbetegségek gyógyszeres terápiája jelentősen csökkentette a halálozások számát.

A leglátványosabb eredményt az intervenciós kardiológiának, illetve a hatékony, egész országra kiterjedő katéteres sürgősségi ellátásnak köszönhetjük. Miközben a népesség öregedett, a heveny szívizomelhalásban meghaltak száma az 1993. évi 15 ezerről 2009-re 7800-ra csökkent. Ez egymagában közel negyven százalékát teszi ki az összhalálozás húszezres csökkenésének. A kiemelkedően jó eredmények ellenére azonban a hazai szív-és érrendszeri halálozások száma több mint kétszerese az EU átlagának.

Az epidemiológiai adatokból ismerten szomorú tény még mindig, hogy a közép-kelet európai országokban is javuló tendenciát mutat, de a nyugati országokénál magasabb a hirtelen szívhalál gyakorisága. A hirtelen szívhalál csökkentésére irányuló törekvés paradoxonja az, hogy a megfelelő rizikófelmérés és az alapbetegségek elsődleges ellátása mellett a primer és szekunder megelőzés során alkalmazott terápiás lehetőségek – elsősorban a szívkatéterezések vagy az ICD beültetések száma - a hirtelen szívhalál esetszámaihoz képest még mindig alacsonyak az átmeneti gazdaságokban.

Többek között ezekkel az európai országok közötti eltérésekkel, valamint a különbségek csökkentésével foglalkozik a szeptember közepén megrendezésre kerülő háromnapos nemzetközi konferencia, melyen a környező Közép és kelet-európai régióból mind az alacsony, a közepes és a magas intervenciós esetszámmal bíró országok képviselői vesznek részt.

A szeptember 15-17-ei budapesti rendezvény fókuszában a „Device for life" (Eszközt az életért) és „Stent for life" (Stentet az életért) kezdeményezések állnak. Ugyanakkor a kongresszus célja felhívni a figyelmet az átmeneti gazdaságokban folyó kardiológiai betegellátás során felmerülő igényekre és ezek optimális megoldási lehetőségeire. A 15 tudományos szekció 75 referátumait nemzetközileg is elismert szakemberek tartják többek között sportkardiológia, aritmológia, rizikófaktorok, epidemiológia, megelőzés és invazív eszközös kezelés témakörökben. Beküldött összefoglalók alapján 3 moderált poszter-szekcióban 92 tudományos kutatás eredményeiről számolnak be a résztvevők. A kongresszus tiszteletbeli elnöke Prof. Dr. Papp Gyula akadémikus, védnöke Prof. Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora.

Prof. Dr. Merkely Béla, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a találkozó olyan hidak építését kísérli meg, melyek szabad áramlást biztosítanak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és kezelése terén a fejlett és átmeneti gazdaságú országok között. Az alacsony, a közepes és a magas eszköz-beültetési országok is képviselték magukat. A meghívott nemzetközi szaktekintélyek rávilágítottak a regionális különbségekre, valamint ezek politikai és gazdasági okaira. A kongresszuson megfogalmazott és kialakított konszenzusok nemcsak a kardiológusoknak, de egészségügyi közgazdászok, politikusok és újságírók számára is alapvető fontosságúk a stratégiai irányelvek kidolgozásánál.