Mentőnap 2019 - Tisztelet az életek megmentőinek!

Augusztus utolsó reggele igazi nyári meleggel köszöntötte a Városligetbe igyekvő gyerekek és felnőttek százait. Lassan ébredezett a Duna parti metropolis, ezért a máskor zsúfolt, most szinte üres utakon fél órával korában érkeztem. A hatalmas réten már javában folyt a program: az Országos Mentőszolgálat és együttműködő partnerei, társszervezetei hatalmas gyűrűben vették körül a szokásos térséget, és körülöttük már rengeteg gyermek (és felnőtt) sürgölődött. Mindent ki lehetett próbálni, mindenbe és mindenre be- és fel lehetett ülni, miközben a szakemberek szelíd türelemmel mutatták be eszközeiket, meséltek a tevékenységükről. Jól megválasztott, kellemes zene szolgáltatta az aláfestést és tompította zsongássá a gyerekzsivajt.

Rövid megnyitó, semmi feszes protokoll. Az egészségügyi államtitkár tolmácsolta a miniszter, a kormány üdvözletét, és kifejezte személyes nagyrabecsülését. Ünnepeljük Magyarország szuperhőseit! mondta, és ennyi mentős bajtárs, ennyi mentőautó, motor, drón, helikopter között, ismerve a baleseti és betegségi adatokat, a mentés gondjait és nehézségeit az előbbi mondat nem is tűnik fellengzősnek. Imponáló fejlődésről számolt be mind a technika, mind az anyagiak területén, bár a jövőről óvatosan nyilatkozott. Ismerve az egészségügy bérhelyzetét, a mentősök 

örültem volna egy határozottabb bérfejlesztési ígéretnek (amit be is tartanak!). Az egész ágazat le van maradva a nemzetgazdaság ágazataihoz képest, és félő, hogy a jó szakembereket mind a hazai, mind az európai piacok folyamatosan magukhoz vonzzák.

Dr. Csató Gábor főigazgató és munkatársai keményen dolgoznak és lobbiznak azon, hogy a szépen fejlődő technika, a megújuló és karbantartott védőruházat mellett a bérek is versenyképessé zárkózzanak a szerencsésebb szakterületekhez. Biztos, hogy a Mentőnap, a közösségépítés is sokat segít, de a társadalom, a mindenkori kormány anyagi megbecsülése hozhatja el azt az egyensúlyt, amit az értünk nap - nap után a zsúfolt közlekedés pokolbugyraiban, a sterssz és életmód okozta infarktusok és agyvérzések kegyetlen sürgősségi követelményei között az idő szorításával küzdve a mentős bajtársak joggal elvárhatnak. A kétségtelen technikai és szerényebb anyagi fejlődés közepette igazán jó hír, hogy egy korábbi időszakkal összehasonlítva megduplázódott a sikeres újraélesztések száma. Emögött a mentők fejlődése mellett hatalmas, részben általuk végzett edukációs erőfeszítések rejlenek, amit a Mentőnap színhelyén is több ponton bemutattak és tanítottak.

Ehhez tartozott egy mentéstörténeti jelentőségű reanimációs bemutató. A közönség között egy látogató (virtuálisan) rosszul lett. Egy fiatal hölgy, nyilvánvalóan nem vagy alig képzett laikus sietett a segítségére. Mivel szinte azonnal hívta a mentőket, tanúi lehettünk egy kapcsolatfelvételnek a mentésirányító központtal. A színpad hangszórói kihangosították a beszélgetéseket. Türelmes, komoly szakértelmet sejtető férfihang adta fel a kérdéseket és irányította a cselekvést, a helyes elsősegély nyújtást. Közben a háttérben mozgásba lendült a mentés gépezete. Elsőként a Szív City önkéntesei érkeztek, akik a szívmasszást és a lélegeztetést átvették a képzetlen elsősegély nyújtótól. Azután, nagy meglepetésre, az elsősegélyt hívó laikus „okos”telefonja által beazonosított GPS helyszín felé érkezett egy drón, fedélzetén egy automata defibrillátorral!

Közben a segítők egy védő körzetet ürítettek ki a beteg körül, és a drón meglepően gyorsan és simán leszállt, egy mozdulattal lekerült róla a defibrillátor, amelynek EKG-ja már jelezte a ritmuszavart és lehetett (volna) beavatkozni, Ekkor érkezett meg az OMSZ motoros mentőszolgálata, tovább bővítve a segítők körét. Végül megjött a rohamkocsi is, hogy a közben stabilizált beteget biztonsággal, a reanimációs ellátást folytatva, vagy arra felkészülve a megfelelő sürgősségi intézetbe szállítsa a még nyilvánvalóan életveszélyben lévő beteget. Felemelő, izgalmas és végül megnyugtató perceket éltünk át. Ha ez a rendszer minden elemében (a drónt most próbálták ki ebben a helyzetben) elterjed és általánossá válik, akkor a praehospitális halálozás radikálisan tovább csökkenthető lesz.

Számomra ez volt a csúcs, bár még sok minden történt, és a szakmai, baráti programok, a hivatásos mentők és vendégeik találkozása, beszélgetéseik még a nap végéig folytatódnak. Ma gondoljunk arra a 8500 szakemberre, akik az Országos Mentőszolgálat zászlója alatt mindannyiunkért dolgoznak. Közülük 1500-an ma is szolgálatban voltak, hogy mi és az ország népe, a vendégeink, a turisták, az átutazók vidáman és biztonságban élvezzék ezt a ragyogó meleg nyári napot. Köszönjük a fáradozásaikat és támogassuk a további fejlődésüket, hiszen ez mindannyiunk érdeke.

Fotó: dr. Szepesi András, Zöldi Péter/Weborvos