Mikor kell röntgenvizsgálatra vinni egy gyermeket?

A mellkasi szerveket, ezen belül is első sorban a tüdőket érintő betegségek diagnosztikájában a legtöbb esetben röntgenfelvétel készítése az elsőnek választandó képalkotási forma. Fontos kiemelni, hogy a felesleges sugárterhelés megelőzése érdekében gyermekkorban nem végzünk szűrő jellegű röntgenvizsgálatokat, csakis panaszok és megfelelő klinikai indikáció esetén készítünk röntgenfelvételt.

Gyulladások

A röntgenvizsgálatnak nagy jelentősége van a tüdő és az alsó légutak gyulladásos betegségeinek diagnosztikájában. A tüdőgyulladás, más néven pneumónia komoly tüneteket okozó súlyos betegség is lehet, melyre légzéssel összefüggő fájdalom, köhögés, nehézlégzés és láz hívhatják fel a figyelmünket. Megfelelő klinikai tünetek esetén alapos orvosi vizsgálattal a diagnózis röntgen nélkül is felállítható. Léteznek azonban a szokásostól eltérő, kevésbé markáns tüneteket adó, úgynevezett atípusos gyulladások is.

Mellkasröntgenre minden esetben szükség van, amikor diagnosztikus bizonytalanság áll fenn, illetve ha a tünetek antibiotikus kezelés mellett sem enyhülnek. A felvétel segítségével a diagnózis felállításán kívül képet kaphatunk a betegség kiterjedéséről, esetleges szövődményeiről (például mellhártya-gyulladás, mellkasi folyadék jelenléte), illetve a gyulladás jellegéről, mely bizonyos esetekben befolyásolhatja az antibiotikus kezelést is.

Visszatérő, gyakran ismétlődő légúti fertőzések esetén fontos az alapos tüdőgyógyászati és radiológiai kivizsgálás, mely fényt deríthet egy esetleges háttérben álló krónikus jellegű eltérésre.
A vizsgálat tervezésével és értékelésével kapcsolatban fontos tudni, hogy a röntgenen látott eltérések a klinikai tüneteket csak késve követik. Zajló tüdőgyulladás esetén az első 24 órában gyakran még nem lehet kóros elváltozást látni a röntgenfelvételen, illetve a gyógyulást követő napokban is gyakran „lemaradásban van" a röntgenkép, gyakran tehát ilyenkor is még kóros eltéréseket mutat tünetmentes páciensek esetén is. Amennyiben a kezelést követően a beteg jól van, tünetei megszűntek, a gyógyulás tényét nem szükséges röntgennel megerősíteni.

A mellhártya betegségei

Röntgendiagnosztika szempontjából az egyik legfontosabb mellhártyát érintő kóros állapot a légmell, vagy más néven pneumothorax. Ilyenkor valamilyen külső, vagy belső sérülés kapcsán, illetve esetenként a mellhártya spontán repedése során levegő kerül a mellhártya két lemeze közé, emiatt a tüdő nem tudja követni a mellkasfal légzőmozgásait. Jellemző tünet a hirtelen kezdődő egyoldali mellkasi fájdalom és nehézlégzés.

A légmellek egy része hajlamos magától meggyógyulni, azonban bizonyos esetekben a mellhártya üregében folyamatosan nő a csapdába esett levegő mennyisége, mely összenyomni az ép tüdőterületeket és mellkasi szerveket. Ez idővel súlyos légzőszervi elégtelenséghez vezethet. Légmell gyanúja esetén fontos tehát a sürgős orvosi kivizsgálás, melynek sok esetben része a röntgendiagnosztika.
Mellkasi folyadék számos kórállapot következménye lehet, ezek közül gyermekkorban leggyakoribbak a gyulladások.

Tüdőgyulladás esetén akkor látunk mellkasi folyadékot, amikor a gyulladás a tüdőről a mellhártyára terjedt. Röntgenvizsgálattal könnyen felismerhető eltérésről van szó, azonban önmagában a mellkasi folyadékot ultrahanggal is kimutathatjuk, így a sugárterhelés csökkentése érdekében mellkasi folyadék gyanúja esetén ez az elsőnek választandó módszer.

Daganatok

Szerencsére gyermekkorban a felnőttekkel összehasonlítva sokkal ritkábban találkozunk rosszindulatú betegségekkel, ettől függetlenül tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy gyermekkorban is előfordulhatnak daganatok. Fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás, visszatérő lázas epizódok, fogyás, vérszegénység, belégzési nehezítettség esetén mindig gondolnunk kell daganatos betegségre is.

A nyirokcsomók és a lágyrészek ultrahangvizsgálata mellett fontos kezdő vizsgálat ezekben az esetekben is a mellkas röntgenvizsgálata. Daganatos betegség esetén a leggyakoribb röntgeneltérés a tüdőkben látott kerekárnyék, illetve a középárnyék kiszélesedése. Ezekben az esetekben fontos a megfelelő terápia érdekében a minél hamarabbi további kivizsgálás, melynek legfontosabb elemei a mágneses rezonancia (MR), a bronchológai kivizsgálás, a különböző mintavételi eljárások, valamint az elváltozásból származó minta kórszövettani vizsgálata.

Veszélyes-e a röntgensugárzás a gyermek szervezetére?

A röntgensugárzás az ionizáló sugárzások közé tartozó nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Az ionizáló sugárzás több féle úton is tudja károsítani az élő szervezetet. A káros hatások többsége azonban csak egy bizonyos mértékű sugárzás, úgynevezett küszöbdózis felett jelentkezik. A vizsgálatokat úgy végezzük, hogy a páciens szervezetét érő sugárzás véletlenül se közelítse meg a küszöbdózist, ezáltal elkerülhetjük a nem kívánt káros hatások jelentős részét.

A káros hatások egy része azonban nem függ a sugárdózis nagyságától. Ezen hatások valószínűségét tudjuk csökkenteni azáltal, hogy csak annyi röntgenvizsgálatot végzünk, amennyit feltétlenül szükséges, minimalizálva ezáltal az esetleges kockázatot. A fenti okokból röntgenvizsgálatot csak orvos rendelhet el.

A sugárterhelést enyhíteni tudjuk azáltal is, hogy a modern, digitális gépek már sokkal kevesebb sugárdózis mellett tudnak jobb minőségű képeket készíteni. A sugárvédelem további eszköze a vizsgálat szempontjából nem lényeges szervek és testrészek, valamint a nemi szervek kitakarása ólomlemezekkel.

Érdemes tudni, hogy ionizáló sugárzás röntgenvizsgálat nélkül is éri a szervezetünket: az úgynevezett háttérsugárzás a talajból, bizonyos tárgyakból, sőt még a világűrből származó kozmikus sugárzás összessége. Az utcán sétálva is néhány nap alatt éri annyi sugárterhelés a szervezetünket, mint egy röntgenvizsgálat alatt. Félni tehát nem kell a röntgensugárzással járó vizsgálatoktól, azonban megfontoltan, megfelelő indikációval kell használni.