Milyen családanyák a doktornők?

Igaz, hogy a nők elégedetlenebbek a munkájukkal, mint a férfiak? Ennek lehetséges oka-e, hogy nehézséget okoz számukra a család és a karrier összeegyeztetése hagyománykövető társadalmunkban? A Semmelweis Egyetem munkatársainak kutatása szerint a magyar orvosnők helyzete nemzetközi szinten az egyik legrosszabb, és ez akár a betegellátás színvonalára is kihathat.

A Semmelweis Figyelő beszámolója szerint Dr. Ádám Szilvia, Győrffy Zsuzsa és Dr. László Krisztina, a Magatartástudományi Intézet szakértői azt vizsgálták, hogy milyen mértékű a munkahelyi elégedetlenség hazai kollégáiknál, illetve ez kapcsolatban áll-e a munkahelyi és a családi szerepek közötti konfliktus gyakoriságával.

A kérdőíves felmérésben 219 hölgy és 201 férfi vett részt, átlagéletkoruk 48,7, illetve 50,1 év volt. Mintegy 80%-ukat partner és átlagosan két gyermek várta otthon. Közel felük dolgozott fekvőbeteg-ellátásban, körülbelül 16%-uk járóbeteg-vagy egyéb intézményben, valamint családorvosi praxisban. Munkaidőt tekintve nem mutatkozott nagy eltérés a nemek között, a nők átlagosan napi 12,7, a férfiak pedig 12,8 órát dolgoztak. Csupán öt doktornő tevékenykedett részmunkaidőben, amely hazánk munkaerőpiaci preferenciájának tudható be.

Modern kori kihívások a nők előtt

A nők helyzetének központi problémája – foglalkozástól függetlenül – a karrier és a tradicionális szerepek között fellépő konfliktus. „Több szerep egyidejű ellátása és azokkal együtt járó különböző szintű társadalmi elvárások olyan válaszreakciókat válthatnak ki, amelyek egymással összeegyeztethetetlenek, vagy amelyeket rangsorolni szükséges. Így az egyik szerep ellátása a másikét megnehezítheti" – írják a Semmelweis Egyetem kutatói. Alighanem minden dolgozó édesanya ismeri a helyzetet, amikor beteg a gyerek, ám a munkahelyi teendők nem teszik lehetővé az otthon maradást. Már egy nyolcórás műszak is gyakran megoldhatatlannak látszó szituációk elé állítja a nőket, az orvosok munkaideje pedig ennél jóval hosszabb.

Míg 1970-ben csupán 30% volt a hölgyek aránya a szakmában, 2002-re ez 51%-ra növekedett. Az erőforrások hiánya, az adminisztrációs terhek mennyisége, valamint az ellátandó betegek számának növekedése tetézi a hagyományos társadalmi modell által megkívánt szerepeknek való megfelelést. „Mivel az úgynevezett hiányteória szerint az egyén idő- és energiaforrásai végesek, több szerep egyidejű ellátása elkerülhetetlenül csökkenti az egyes szerepekre fordítható tartalékokat. Ez stressz kialakulásához vezethet" – összegzi Dr. Ádám Szilvia és csapata.

Magas arányú feszültség

A kutatás során egytől ötig terjedő skálán mérték a résztvevők munkahelyi elégedettségét, továbbá a munkahely-család konfliktus intenzitását. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a nők jobban (átlagérték: 3,0) szenvednek a szerepkonfliktustól, mint az erősebbik nem képviselői (2,6). Az is kiderült, hogy az orvosnők 99%-ának volt már valamilyen fokú munkahely-család összeegyeztetési problémája, s 56%-uknál ez súlyos mértékű. Az elmúlt 25 év szakirodalma 58-87%-os érintettségről számol be, a különbség oka a folyamatos továbbképzések és a növekvő bürokrácia kirótta terhek növekedése mellett részben metodikai is lehet.

Az alanyok közel 40%-a vallott valamilyen szintű munkahelyi elégedetlenségről, köztük sokkal több nő (13%) szenved annak magas fokú formájától, mint férfi (6%). Az elégedettségre irányuló válaszokban azonban nem volt lényeges különbség a nemek között. „Fennállt 'az elégedett dolgozó nő paradoxon', eszerint a dolgozó nők annak ellenére, hogy munkájuk feltételei ténylegesen rosszabbak, mint a férfiakéi, nagyobb munkahelyi elégedettségről számolnak be" – magyarázták a Semmelweis Egyetem orvosai, akik remélik, kutatásuk eredményei nyilvánvalóvá teszik a preventív intézkedések szükségességét. (Sándor Alexandra Valéria)