Mindennapi hőseink

Szent Iván hétvégéje szép meleg napsütéssel köszöntötte a Napozóréten gyülekező mentősöket, hozzátartozóikat, vendégeiket. Vidám nosztalgia zene a színpadon, rengeteg sátor, mentőautó a réten, játszóházak a gyermekeknek. Egy „bon mot" szerint ez ma Magyarország legbiztonságosabb pontja, mert ennyi mentős szakember, ennyi technika egyébként soha nincs egyetlen helyszínen. Az ünnep csillogása feledteti a hétköznapok gondjait, a szerény béreket, a lassan érkező felszerelést, a lassan javuló munkafeltételeket.

Csató Gábor főigazgató megnyitó beszédében a kötelező információk mellett a közösség szeretetét, ragaszkodását emeli ki, és igaza van, enélkül már régen nem működne ilyen színvonalon a szolgálat. Ez hozza erre a nehéz pályára a fiatalokat, és ez stabilizálja őket a sok nehézség ellenére.

Győrfi Pál moderálja a műsort, szakmai tudása, kommunikációs tehetsége lenyűgöző. Ő köti össze a programokat, magyarázza a mentőgyakorlatot, és észrevétlen csepegteti az érdeklődők fülébe azt a hangulatot, amit csak a „mentős szív" tud produkálni.

Protokoll programra mentem, de elvarázsolt a helyszín hangulata, mentőknél töltött ifjúságom emlékei. Begördült középre egy old timer, a Robur (NDK-emlékszik még valaki erre az országra?) rohamkocsi, és nekem megjelenik a legendás Felkai Tamás dr. alakja, aki mellett szekundáltam szigorló koromban, 47 éve.

Változik a szín: mai tömegbalesetet szimulálnak: több mentőegység, motoros mentő, tűzoltók, műszaki mentés, kárhelyparancsnok, multimédiás kommunikáció, és az esemény csúcspontján megérkezik, és simán, villámgyorsan leszáll a helikopter. És ez már a XXI. század.

Itt vannak a partner szolgálatok, még a TEK is kivonult egy mentésre is használható kétéltű harcjárművel. Itt vannak a vízimentők, a Máltaiak, a Szent Márton Gyermekmentő szolgálat, a kutyás mentők is. Utóbbiak hozzáférhetetlenek a sok gyermektől, de ezt nem is csodálom.

Kiállítottak egy totálkáros mentőautót is, amiben sem a beteg, sem a mentősök nem sérültek meg, annyira biztonságosra építették.

És közben vidám beszélgetések, kollégák, vezetők, civilek, gyermekek színes kavalkádja tölti be a szépen ápolt környezetet.

Miután begyűjtöttem a havi UVB adagomat, lassan búcsúzom.
Boldog születésnapot OMSZ! Boldog ünnepnapot Bajtársak!
Őrizzétek meg a hiteteket, a munkátokra nagy szükség van. Vigyétek tovább a lángot, ami a mentős szívekből sugárzik. Nem lehet, hogy egy társadalom, amelyért önfeláldozóan dolgoztok, ne értékelje a munkátokat. Ennek már vannak jelei, de bízzunk együtt a folytatásban.

Fotó: dr. Szepesi András