MISI

Nemrég jelent meg a Bács-Kiskun Megyei Kórház honlapján a tragikusan szomorú hír.

Elhomályosult szemmel keresgélem a klaviatúrán a betűket.

Tudtam, hogy beteg, beszéltem többször a kollégáival is. Voltak reményt keltő hírek, de aztán jött a cáfolat is. És barátok, a kollégák, az ország kórházi vezetői, de mindenek előtt egy hatalmas kórház közössége reménykedett, imádkozott, mert mindenki úgy érezte, hogy egy ilyen jó ember „csak úgy” nem mehet el. Hogy egy intézményvezetőt ennyi szeretettel vesznek körül a munkatársai, az nem véletlen.

Egy réges-régi traumatológus kongresszuson találkoztunk, ahol Dömötör Endre tanár úr, a modern traumatológia és kézsebészet kecskeméti felvirágoztatója ismertetett össze a fiatal sebész adjunktussal, aki előadást is tartott a hasi sérülésekről. Mindjárt hatalmas beszélgetésbe merültünk, mert engem nagyon érdekelt, hogy milyen lehetőségeket nyújt a sebészeti szakterületeknek az ország első zöldmezős kórháza, amely a gyógyítás teljes szakmai spektrumát tartalmazza, mintegy előfutára a mai centrumkórház koncepcióknak.

Misi a kezdetektől dolgozott  a fiatal építésztervező, Marosi Miklós által megtervezett intézményben, amely szakmai szerkezetében megfelelt a világ akkori legmodernebb kórházainak. Marosi terveit mintának használtuk a 80-as évek elején rekonstruált Országos Traumatológiai Intézet kialakításához. Dömötör tanár úr meséli a kórház honlapján lévő jubileumi interjújában, hogy békésen üldögéltek Manninger professzorral egy kongresszuson talán St. Gallenben, amikor egy svájci kolléga váratlanul vetíteni kezdte a kecskeméti új kórház képeit. Egy vasfüggöny mögötti épület, ami példának szolgál a jómódú nyugatiaknak? Nagyon büszkék voltak.

Ezt a modern kórházat „vette kézbe” Misi, 26 évvel ezelőtt, és vitte végig a magyar kórházügy rejtelmes útvesztőin lényegében az elmúlt napokig. Teljesítményfinanszírozás, infláció, teljesítményvolumen-korlát, politikai koncepcióváltások, sűrűn változó országos vezetők mellett nem volt egyszerű. Emellett maradt ereje tudatos építkezésre, szellemi és technikai értelemben is. Főorvosi kara mind a tudományos minősítés, mind a gyakorlati tapasztalat alapján  megfelel egy egyetemi klinikai központ követelményeinek, nem véletlenül lett az intézet Egyetemi Oktató Kórház. Onkológiai központja, majd az uniós csatlakozás után felépített új épület - amelyben az anya- és gyermekellátó központon túl helyet kapott egy invazív kardiológiai központ is - kiemelte a megyei közkórházak sorából. Sok egyéb szakmai és társadalmi tisztsége mellett aktív szereplője volt a magyar kórházügynek, aminek elismerése volt a Magyar Kórházszövetség elnöki megbízatása. Ezekben az években formálisan is munkatársak voltunk, mert ő látta el a Kórházszövetség lapjának Szerkesztő Bizottsági Elnöki tisztjét. Ezt a lapot munkatársaimmal én szerkeszthettem, hogy a modernizálódó magyar kórházi világ gondjait és eredményeit is bemutassuk. Igényesség, szervezői talentum, mély szakmai elkötelezettség mellet olyan emberi tulajdonságai is megjelentek, amit a figyelmesség, a jóindulat és a barátság fogalmakkal lehet leírni. Ezek jellemezték a kapcsolatunkat a járvány előtti években is, amikor közeli hozzátartozómat évekig hoztam-vittem Kecskemétre, hogy a fővárosban nehezen hozzáférhető invazív angiológiai ellátást ott megkapja. Olyan figyelemmel, szeretettel és segítőkészen fordult felénk, aminek emléke már örökre elkísér.

Mától mindez múlt idő…

Nyugodj békében, drága Misi!

Ma az ország számos pontján, nagyon sok beteg, egészségügyi dolgozó, orvos és kórházi vezető gyújt egy mécsest, hogy lángja rebbenő fényében Rád gondoljon, emlékezzen. És ha felszáradnak a könnyeink, gondoljunk arra, és örvendezzünk, hogy kortársa, ismerőse, munkatársa, barátja lehettünk egy kivételesen szeretetre méltó, igaz embernek.

Emlékedet megőrizzük.

A KÓRHÁZ című lap szerkesztői és munkatársai fájó szívvel búcsúznak