Nem szabad éheznie egy daganatos betegnek!

Már a rák diagnózisakor a betegek mintegy felénél tapasztalható testsúlyvesztés, ami a daganat és a daganatellenes kezelések hatására egyaránt felgyorsulhat. A cachexiának nevezett kóros fogyás egy olyan összetett gyulladásos folyamat, ami ronthatja a kezelések eredményességét és az életkilátásokat is, emiatt mind a kezelőorvosoknak, mind a betegeknek tudatosan tenniük kell ez ellen – olvasható az ingyenes Rákgyógyítás Magazin legújabb lapszámában.

Már egy egészen kis tumor is képes az anyagcsere olyan fokú romlását elindítani, ami kóros fogyáshoz, szakszóval cachexiához vezet. Ez nem azonos a soványsággal: egy túlsúlyos ember is lehet alultáplált, ha a szervezete nem kapja meg, illetve nem tudja feldolgozni, beépíteni a szükséges tápanyagokat. Bár sok beteg túlsúlyos, ami ugyancsak káros, ám a daganattal összefüggő fogyás sosem egészséges, mert nem a zsírtömeg csökken, hanem az izmok, ezzel egyre nagyobb a kockázata a legyengülésnek, az állapot rosszabbodásának. A kóros fogyást nem lehet önmagában azzal ellensúlyozni, ha valaki többet eszik, különösen, hogy erre az onkológiai kezelések mellékhatásaival súlyosbított élethelyzetben gyakran nem is képes egy beteg. A cachexia mögött egy komplex gyulladásos folyamat áll, amely szakorvosi beavatkozást tesz indokolttá. Ez részben gyógyszeres kezelést, részben speciális, receptre felírható tápszerek adását jelenti – veti fel a Rákgyógyítás Magazin. A lap figyelmeztet: nem szabad koplalni, egy daganatot nem lehet kiéheztetni, mert nem a tumor fog éhen halni, hanem a beteg. 

Amint arra B. Papp László főszerkesztő felhívja a figyelmet, egy másik cikkben rámutatnak: az egészséges testsúly elérése és megtartása csaknem lehetetlen a rendszeres mozgás nélkül, a sportolás alól egy daganatos betegség diagnózisa sem ad felmentést, sőt. A kutatások szerint kevesebb panasza és jobb életkilátásai vannak azoknak a betegeknek, akik rendszeresen mozognak. Még egy lakáshoz kötött beteg állapota is javulhat attól, ha megduplázza a házon belüli lépéseinek, tornával töltött perceinek a számát. 

„82 évesen is megállíthatatlan” – mutat be személyes példát az egyik riport, amelynek szereplője túl mellrákon, csigolyatörésen, bokatörésen és trombózison is egyik motorja a civil közösségnek. Hogyan léphet tovább a jövőbe vetett reménnyel a betegség miatti „halálvárás” mélypontjáról egy huszonéves limfómás beteg? Miért érezheti elveszettnek magát az egészségügy labirintusában még egy fiatal, karakán, felkészült menedzser is, majd hogyan találhat ki az útvesztőből? Ezekre a kérdésekre is választ adnak a lap írásai. A hasábokon egy virológus professzor azt is elmagyarázza, miért veszélyesek az öregedéssel egyre gyakoribbá váló krónikus gyulladások a szervezetben és miért „nem kérdés”, hogy a daganatos betegség diagnózisával élőknek be kell adatniuk a koronavírus elleni emlékeztető oltást. 

A 15 ezer példányban kiadott Rákgyógyítás Magazin országszerte eljut az onkológiákra és a  betegszervezetekhez. A lap kiadója a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért Alapítvány, tudományos partnere a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság. Az újság korábbi lapszámainak ismertetője elérhető a www.rakgyogyitas.hu oldalon, továbbá a www.facebook.com/rakgyogyitas címen is követhetők a betegtájékoztatást szolgáló információk.