Nemes János: szükség van arra, hogy másokon segítsünk

A frankfurti központú, Orvosok a Harmadik Világért nevű segélyszervezet az elmúlt 25 évben mintegy négyezer-ötszáz orvost foglalkoztatott, akik alkalmanként minimum hat héten át ingyen gyógyítottak a világ egy-egy szegény pontján. Dr. Nemes János gyermekkardiológus idén már a 11. alkalommal járt orvosmisszión – olvasható a Kórház szaklapnak adott interjújában.

Önkéntes külföldi orvosi munkáját 1994-ben kezdte el. Mint mondja, sok mindennel foglalkozik, elsősorban orvos, gyermekkardiológus. 1977-ben végzett, és húsz éve a Madarász utcai kórházban dolgozik. Másodsorban újságírónak tartja magát, az egészségügyi szaksajtóban jelennek meg írásai. Harmadsorban pedig „utazó orvos", az Ärzte für die Dritte Welt (Orvosok a Harmadik Világért) nevű német szervezet keretében. Átlagosan másfél évente kiutazik egy-egy fejlődő országba karitatív orvosi munkát végezni. 1994 óta négyszer volt a Fülöp-szigeteken, kétszer Nairobiban, kétszer Kalkuttában és háromszor Latin-Amerikában: Kolumbia, Venezuela, Nicaragua nagyvárosaiban. A minimális hathetes időtartamot általában két hónapra szokta bővíteni, mert utána egy kicsit „kikapcsol". Itthon egy hónap fizetett és egy hónap fizetés nélküli szabadságot vesz ki, a repülés költségeinek felét is saját maga állja. A szervezet filozófiája, hogy ne luxusszállodákban lakjanak, hanem a szegénynegyedben vagy mellette, „spártai körülmények" között.

Az Orvosok a Harmadik Világért egy civil szervezet, amely forrásokra pályázik. Például megállapodást kötött a német állammal, hogy az óvadékpénz egy részét megkapja. Ez teszi ki költségvetésük 30%-át. Tehát bizonyos mértékig a német elítéltek finanszírozzák a gyógyítást… Ez egymilliárd forintot jelent, mert éves bevételük mintegy hárommilliárd forint. A többi pénz magánszemélyektől, felajánlásokból és maguktól a német orvosoktól jön össze. Németországban jól működnek a civil szervezetek, nem fojtották meg, sőt nagy erővel támogatják őket. Magyarország ebből a szempontból esélytelen: nincs olyan tőkeerős civil szervezet, amely ilyen szintű segítséget finanszírozhatna. Sőt az utóbbi években az a tendencia, hogy a civil szervezetektől megvonják a pénzt. Nyugaton általában rendkívül erős a szolidaritás, nálunk véleménye szerint fordítva történik mindez. Például itthon éppen most csökkentik a fogyatékkal élők támogatását. Ez Németországban eleve nem fordulhat elő, mert ha ott ez történne, belebukna a kormány. Visszamenőleg berendelni az amputált lábúakat, hogy megváltoztassák az ellátást – ezt ott egyszerűen nem illik.

– A német szervezet által küldött „German doctor" tekintélye óriási. Amikor például egy korábbi utamon kiderült, hogy lejárt a vízumom, mert nem 30 napot tartózkodtam az országban, hanem 45-öt, felcsillant a határőr szeme, hogy fizessek. Csak annyit mondtam, hogy German doctor vagyok, erre rögtön átengedett. Ezek a doktorok igazi hazafiak, mert jó hírét keltik országuknak, és segítenek a szegényeken. Ezt egyébként csak azért tehetik meg, mert a saját szegényeiken is segítenek – fogalmaz dr. Nemes János.

Kinnlétük során alapellátást végeznek a rendelőben, illetve a helyi kórházakban, vagy egy mozgó egészségügyi szolgálatnál: dzsipen, egy kis teammel, előre meghatározott terv szerint járják sorra a településeket. Igyekeznek nem háborús övezetbe menni – de mindig nagyon szegények közé. Mindenfajta betegséget ellátnak, igénytől függően. A Fülöp-szigeteken és Kalkuttában feltűnően sok a tébécés, Kenyában meg rengeteg AIDS-es. Az orvoscsapat, amely rövid időt tölt ott, „csak" szűr, illetve tünetileg kezeli ezeket a betegeket. Olykor egy kis sebészetre is szükség van. Ennél a profi szervezetnél az egymást váltó orvosoknak azonos protokoll szerint, azonos gyógyszerkészletből, azonos körülmények között kell gyógyítaniuk. Így biztosítják a folytonosságot. A betegeknek persze kórlapjuk, történetük is van.

A teljes cikk első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.