Netes kiközösítést, zaklatást is megéltek

A diákok rendszeresen találkoznak az internet árnyoldalaival, ugyanakkor a negatív élményeik feldolgozásához nem kapnak teljesen kielégítő segítséget a szüleiktől vagy tanáraiktól, már ha egyáltalán felmerül bennük, hogy az idősebbekhez forduljanak megoldásért – erősíti meg az eddigi kutatások eredményét a tizenkettedik kerület oktatási intézményeiben végzett felmérés.

Kilenc általános és öt középiskolában végzett felmérést Aszódi Judit, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium intézményvezető-helyettese. Mivel maga is oktatási intézményben dolgozik, ezért arra volt kíváncsi, hogy az egyéb országos kutatások megállapításai hogyan köszönnek vissza a kerületi tapasztalatokban. Noha a kerületben az országos átlagot meghaladó a modern digitális készülékekkel való ellátottság, nem tisztázott, hogy ehhez igazodóan a diákok a veszélyekre is jobban fel vannak készülve, mint máshol lakó kortársaik, vagy pedig éppen hogy nagyobb eséllyel válhatnak negatív tapasztalatok elszenvedőjévé.

A megkérdezett iskolák mindegyikében aktívan böngésznek tartalmakat a diákok. Részben önállóan, szórakozás és kapcsolattartás céljával, részben pedig az iskolai tanrendbe építve, feladataikhoz kapcsolódóan.

A középszintű oktatásban résztvevő diákok természetesen készségszinten használják a közösségi médiát, mindegyik intézmény arról számolt be, hogy a diákok „fent vannak" ezeken az oldalakon. Legnépszerűbb természetesen a Facebook, illetve az Instagram, ezután következik a Snapchat, a Youtube és a Twitter. Jól érzékelhető ellentmondásra világít rá ugyanakkor a felmérés a közösségi médiahasználattal kapcsolatban az általános iskolások körében. Mivel ezeknél az oldalaknál általában tilos regisztrálni 14 év alatt, ezért szigorúan véve szabálytalanságot követnének el a tanárok, ha a gyakorlatban mutatnák meg ezek megfelelő használatát az alsósoknak. Ugyanakkor a megkérdezett iskolákban egyetlen kivétellel mindenhol arról számoltak be a tanárok, hogy a 14 év alatti diákok is bizonyosan használják ezeket az alkalmazásokat, akár kapcsolattartásra, akár a profilokon keresztüli önkifejezésre.

Az iskolák mindegyikében arról számoltak be, hogy a diákok már találkozhattak az internet árnyoldalaival: jó néhányan láttak felkavaró, erőszakos tartalmat, vagy találkoztak egyértelműen visszaélés céljával aktivitást mutató más internetes felhasználókkal. Ennél kisebb, ugyanakkor mégiscsak megdöbbentő mértékben élhettek már meg egyes iskolákban a diákok internetes kiközösítést, vagy zaklatást. A nemzetközi és hazai példákhoz hasonlóan előfordult már a kerületi iskolákban is pornográf tartalommal való visszaélés, tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vita, illetve a hétköznapi trágárságon túlmutató mértékű nyilvános gyalázkodás. Emellett felbukkannak a komolyabb gyakorlati ismereteket igénylő visszaélések is: egymás profiljának vagy e-mailfiókjainak feltörése, privát médiás tartalmak széles körben történő közzététele, akár képszerkesztő eljárással, sértő módon való megváltoztatása után. Az ezen esetek feldolgozására irányuló kísérletekben a tanárok beszámolói szerint általában a diákok kooperatívak, nem ritkán kezdeményezők is. Egyes esetekben feloldozó sírással dolgozzák fel a bennük rejlő feszültséget, bűntudatot a tanárok elmondása alapján.

Bár ennek a felmérésnek nem volt elsődleges célja, hogy az internetnek a diákokra gyakorolt hatását kutassa, mégis néhány fontos következtetés levonható ebben a témában is. Eszerint 10 év fölött szinte elkerülhetetlen, hogy a diákok ne találkozzanak káros tartalmakkal az interneten. A megkérdezett általános iskolák több mint fele szerint ennek torzító hatása már tetten érhető abban, hogy a diákok miként vélekednek a sztárokról, a médiáról, a szexről és a kapcsolatokról. Az idősebb tanulóknál viszont a kapcsolatok, a szex, és a család fogalmával kapcsolatban már az iskolák 80 százaléka szerint vannak a diákjaikban tévhitek. Ekkorra azonban a sztárokról és a médiáról már reálisabb a képük a fiataloknak, az iskolák megítélése szerint e téren erre a korosztályra már normalizálódik a helyzet.

„A felmérésből az látszik, hogy szükség lehet olyan összehangolt programra, ami a biztonságos internethasználat legjobb gyakorlatait mutatja be a kerületi iskolákban" – összegez Aszódi Judit. „Emellett a tanintézmények sokat profitálhatnának a tapasztalataik megosztásából is. Bizonyosan nagy segítség lenne, ha valamiféle etikai kódex szabályozná az online vétkek megítélésének, szankcionálásának és az ismétlődés elkerülésének módjait is, lehetőség szerint mindkét véglet elkerülésével: ezeket az eseteket – egy-két extrém kivételtől eltekintve – sem kriminalizálni, sem a szőnyeg alá söpörni nem szabad, ezért nagyon sok múlik a szakszerű eljáráson" – vélekedik a felmérést végző intézményvezető-helyettes.