Önsegítő kézikönyv lelki problémákkal küzdőknek

Olyan praktikus, kézikönyvként is tökéletesen alkalmazható, „önsegítő" kiadvány jelent meg, amely a mindennapok során is hasznos társa lehet azoknak, akiknek együtt kell élniük a betegséggel. A könyv hátteréről, problémákról és megoldásokról a „Mentőöv" című pszichiátriai önsegítő kézikönyv Anti-Stigma díjas szerzőpárosával, Oravetz Dániellel és Kulcsár Teodórával beszélgetett az Orvosok Lapja.

- Mentőöv című könyvetek alcíme szerint „önsegítő kézikönyv lelki problémákkal küzdőknek, családtagjaiknak és segítőiknek". Hogyan elégítitek ki mindhárom célcsoport igényeit egyetlen kötetben?
- Oravetz Dániel: Ma Magyarországon hozzávetőlegesen a népesség egy százaléka él súlyos mentális problémákkal, tehát körülbelül százezer ember. Ha az enyhébb lelki problémával élők lélekszámát nézem, akkor ma Magyarországon minden harmadik ember érintett. A diagnózisom egyébként a szkizofrénia egyik vállfaja, a szkizo-affektív pszichózis. Betegségem során meglehetősen színes kórtünettannal kellett és kell együtt élnem: az euforikus élményektől kezdve a hallucinációkon át a depresszió és a kiégés mellett közelebbről megéltem a pánikot is. A sorstárs, aki a könyvünket kezében tartja, az első és legnehezebb lépésen már túljutott. Felismerte, hogy segítségre van szüksége. Eddig a felismerésig akár hónapok, sőt évek múlhatnak el anélkül, hogy az érintett beteg vagy környezete észrevenné, mi áll a betegség hátterében. A Mentőöv önsegítő kézikönyv, amely bemutatja a pszichotikus epizód kialakulásának jeleit, jellemzi a betegség szakaszait. Módszertani kézikönyvet tartalmaz, amelyben megosztjuk, hogyan segíthetünk önmagunkon, hasznos tanácsokat ad a család, a közeli hozzátartozók és a pszichiátriai szakdolgozók számára.

- Hogyan építettétek fel mondanivalótok tematikáját, mitől lett kézikönyv a kötet?
- OD: A könyv három nagy alapegysége közül a Módszertani kézikönyv az a rész, amely egy munkafüzethez hasonlóan több hetes programot tartalmaz, így interakcióra sarkallja sorstársainkat. Az eddigi visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy saját tapasztalatokon alapuló módszertanunk sokaknál hatékonyan működik.

- Könyvetek segítséget nyújt a mentális betegségek gyógyításával foglalkozó szakembereknek is. Hogyan?
- OD: Kulcsfontos kérdésnek tartjuk az ellátórendszerrel történő együttműködést, többek között ezért is szenteltünk a könyvben külön részt a szakemberek számára. Megosztjuk az eddigi tapasztalatainkat és bemutatjuk, hogy honnan indultunk és hol tart most az együttműködés segítőinkkel. Nem győzöm hangsúlyozni betegtársaimnak a segítőinkkel való terápiás kapcsolat fontosságát. A kezdeti „mumus" pozícióból indult számomra az orvos-beteg kapcsolat. Hosszú utat tettünk meg együtt, ugyanakkor már elmondhatom, hogy nap mint nap érzem, milyen szeretet és gondoskodás vesz körül orvosaim és segítőim részéről. Kis túlzással élve, ma már „hazamegyek" a pszichiátriára. Nagyon hálás vagyok korábbi kezelőorvosomnak, dr. Balczár Lajosnak és jelenlegi kezelőorvosomnak, dr. Englert Tímeának, akik teljes mellszélességgel álltak, és állnak mellénk életünk legnehezebb időszakaiban.

- A kötet népszerűsítésére találkozókat szerveztek célközönségetekkel – ha jól tudom pszichiáter szakorvosokkal is. Mi történik ezeken a beszélgetéseken és milyen visszajelzések érkeztek rendezvényeitek után?
- Kulcsár Teodóra: A könyv kapcsán több felkérést is kaptunk a szakma és betegtársak, sorstársak köreiből egyaránt. Örömmel tettünk és teszünk eleget ezeknek a felkéréseknek. Missziónknak tartjuk, hogy minél több embertársunknak adjunk kapaszkodót, inspirációt és reményt. Ezen kívül szeretnénk a mentális betegségekhez tapadó stigmát, megbélyegzettséget feloldani és megmutatni, hogy pozitív hozadéka is van a lelki eredetű betegségeknek.

OD: Szakmai körökből és a betegtársak oldaláról is egyaránt megerősítést kaptunk a tekintetben, hogy valódi értéket teremtünk beszélgetéseinkkel, előadásainkkal. Terveink között szerepel egy országjáró körút megszervezése is, ahol szélesebb körben is megosztjuk majd tapasztalatainkat. (A teljes interjú a mok.hu-n olvasható)