Új szervkonzerváló folyadék kifejlesztésén dolgoznak a Semmelweis Egyetem munkatársai.
A transzplantáció eredményességének számos szempontjából kiemelten fontos, hogy a beültetésre váró szerv mennyi ideig bírja a donorból való kivétel után. Míg a vese, a máj akár tizenkét órát is „kibír", addig a szív jóval kevesebb, mindössze négyórás időtartamot képes átvészelni. Ezt az időt szeretnék kitolni legalább tizenkét órára egy új szervkonzerváló oldal kifejlesztésével a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikáján, ahol uniós forrásból a Heidelbergi Egyetem kutatóival karöltve folyik a program. Minderről Merkely Béla professzor, a Kardiológiai Központ igazgatója beszélt a húszéves hazai szívtranszplantációról szóló múlt heti tudományos ülésen.
Mint a Semmelweis Figyelő szakcikkében olvasható, a szívben gyorsan visszafordíthatatlan folyamatok léphetnek fel. Mindezek megelőzésére leállítják (ezt nevezik kardioplégiának), konzerváló folyadékba helyezik és lehűtik, ezután pedig a nemzetközi ajánlások szerint a donor testéből eltávolított szívet legfeljebb négy órán belül be kell ültetni a recipiens szervezetbe. Ha ugyanis ezt az időt túllépik, akkor a szív alkalmatlanná válik a recipiens keringésének biztosítására, ugyanis fellép az úgynevezett kőszív-szindróma, ami visszafordíthatatlan károsodást jelez. Az új folyadék, a Custodiol N oldat használatával 12 órás szervtárolás után is stabil keringést tudtak produkálni.
A tudományos eredményekről dr. Radovits Tamás, a Kardiológiai Központ munkatársa számolt be, aki kollégáival egyre biztatóbb eredményeket ér el a kutatásban. Mint mondja, ha a donorszív maximális tárolási idejét sikerül megnövelni, akkor a szervet nagyobb távolságból szállíthatják a beültetés helyére, így jóval nagyobb földrajzi területről választhatják ki a megfelelő donort – ezzel pedig növelhetik a sikeres szívátültetések számát.
Merkely professzor a tudományos ülésen hangsúlyozta, hogy a Városmajor készen áll a szívtranszplantációt segítő fejlesztésekre. Ennek jegyében most alakítanak ki egy nyolcágyas új részleget, ahol a szívátültetésre váró betegeket a kritikus időszakban keringéstámogatási eszközökkel segítik. Fél éve működik a szívelégtelenségi ambulancia, amely például a betegek várólistára kerülésében is aktívan részt vesz. Állatkísérletek folynak jelenleg az őssejtlaborban, ahol szívet próbálnak építeni őssejtből – ebben a programban közösen dolgoznak egy londoni egyetemmel. A lőweni egyetemmel pedig azon munkálkodnak, hogy a donorszív megérkezéséig a beteg életét meghosszabbító keringéstámogató műszívterápiát egyszerűsítsék.