Pillanatkép egy kulcslyukon keresztül – Sebészeti kongresszus Siófokon

Siófokon 2019. október 3-5. között tartják meg a Magyar Sebészeti Társaság Coloproctologiai Szekciója és Sebészeti Endoszkópos Szekciója idei közös kongresszusát. Az eseményen az elmúlt évek legfontosabb szakmai előrelépéseit tekintik át. Szó esik többek között a laparoszkópos operációk előnyeiről és arról, hogy a technika fejlődése hogyan fogja megkönnyíteni a hazai műtéti megoldásokat.

A Magyar Sebészeti Társaság (MST) Coloproctologiai Szekciója és Sebészeti Endoszkópos Szekciója úgy határozott, hogy 2019-ben kongresszusaikat összevonva tartják meg, mivel a két szakág nagyos sok közös témát érint. A két szekció a továbbiakban is megtartja önállóságát, a kongresszuson a szekció specifikus üléseken kívül mindenki számára érdekes tematikájú plenáris ülések lesznek.

Mit is jelent ma a sebészet, illetve milyen területekkel foglalkozik a sebész? Nagy vonalakban felsorolva az úgynevezett általános sebészet főként zsigerek (nyelőcső, gyomor, belek, máj, hasnyálmirigy stb.) sebészetét jelenti. Emellett a sebész operálja az olyan gyakori betegségeket, mint a sérv, visszér, aranyér, epekő stb. A sebészet orvostudomány egyik legrégebbi ága, sokan gondoljál úgy, hogy ott „csak vágnak és varrnak”, és nincsenek számottevő újdonságok. Ezzel szemben az elmúlt évtizedben az általános sebészetben is hatalmas fejlődés ment végbe, ma már egészen mást jelent ez a szakterület, mint 10 vagy 20 éve.

Mivel a beavatkozásokkal megcélzott területek és szervek testüregekben helyezkedek el, így az egyik alapvető kérdés, hogy miként és hogyan (pl. mekkora sebet ejtve) férünk hozzá a célterülethez. Talán nem mindenki tudja, de a belső szerveink nincsenek fájdalomérző idegekkel ellátva, így némiképpen leegyszerűsítve elmondható, hogy egy hasi műtéttel kapcsolatos fájdalom elsősorban a hasfalon ejtett vágás méretével, helyével függ össze. Nem véletlenül kerültek előtérbe az minimálinvazív és endoszkópos, azaz a lehető legkisebb fizikai beavatkozással járó műtéti technikák.

Az endoszkópos (laparoszkópos) műtéti technika jellemzője, hogy a sebész a megvilágított és s egy kamera által látótérbe hozott, a test belsejében lévő műtéti területet képernyőn nézi, és így végzi el a szükséges eljárást („kulcslyuk” műtét). Bár e technika már a XX. század végén ismert és alkalmazott volt, a technikai eszközök robbanásszerű fejlődése nagyban hatott a lehetőségekre. Mára gyakorlatilag minden hasi műtét elvégezhetővé vált endoszkópos műtéti technikával!Ennek a technikának a fő előnye a kisebb vérveszteség, a gyorsabb gyógyulás, és a betegek által tapasztalt kisebb fájdalom. Kevésbé ismert előny, hogy a nyitott műtétekhez képest kevésbé szárad ki belek felszíne, így műtétet követően a bélműködés helyreállása is csak 1-2 napot vesz igénybe.

A fejlődést jól mutatja, hogy a vastag- és végbelet kezelő kolorektális sebészet változása. A legmodernebb minimálisan invazív eljárások ezen a területen is rohamosan terjednek az országban. Míg 2010-ben a műtétek 4 százalékát végezték ilyen módszerrel, az arány 2015-re 8%-ra emelkedett, míg 2018-ban már elérte a 20%-ot. Ez éves szinten Magyarországon mintegy 1800 műtétet jelent. De vannak olyan centrumok is az országban, ahol a választott műtéteknek akár 80 százalékát is ilyen módszerrel végzik el! A fenti fejlődés egyik motorja a kolorektális minimálisan invazív műtétek finanszírozásának javulása volt. Szintén elmondható, hogy több munkacsoport is végez rutinszerűen minimálisan invazív nyelőcső, hasnyálmirigy vagy máj csonkolást is. Sajnos ezeken a területeken a speciális műtéti költségeket még nem fedezi az állami finanszírozás.

A koloproktológia (coloproctológia) a vastagbél és a végbél megbetegedéseivel foglalkozó szakterület, ahol szintén folyamatos a fejlődés. Az előbb említett laparoszkópos technika mellett lehetőség van a természetes testnyíláson át végzett műtétekre is. Ennek jelentősége a már a leírtakon – kisebb vérveszteség, gyorsabb gyógyulás és bélműködés regeneráció, kisebb fájdalom – túl abban áll, hogy e technikával a kismedence mélyebben fekvő, hagyományos műtéttel nehezebben megközelíthető helyei is jól műthetőek. A műtéti technika fejlődését követendő a végbélnyíláson át történő műtéteket végzők munkacsoportot hoztak létre hazánkban.

A legmodernebb eljárásokban ma már létezik a két említett technika kombinációja is. Az ún. TATME műtét során egyszerre közelítik meg a műtéti területet a has irányából laparoszkópos technikával és a végbélnyíláson át is. Ezzel olyan területeket láthat tisztán az operatőr, ami korában csak nagyon nehezen volt látótérbe hozható.

Nagy az igény a medencefenék komplex szemléletű kezelésére is, ami olyan, elsősorban nőket érintő problémákban nyújthat segítséget, mint a méhsüllyedés, inkontinencia. Sajnos ez egyelőre még lefedetlen terület Magyarországon.

Mindennek jelentősége akkor látszik, ha hozzátesszük, hogy a koloproktológiának kiemelt szerepe van a vastagbél- és végbélrák megelőzésében, gyógyításában. A vastag és végbélrák a mindkét nemben a második leggyakoribb daganattípus Magyarországon, nem véletlenül szerveznek felismerésére országos szűrőprogramot.

A daganatos betegségek előretörésével nagyon felértékelődött például az onkosebészet szerepe is. Hiszen mind a mai napig igaz az, hogy a daganatok (szolid tumorok) többségében a beteg sorsa a műtét sikerén áll vagy bukik. Bár az elmúlt években rengeteget fejlődött az onkológia illetve a sugárkezelés is, a végleges gyógyítás lehetősége még mindig legtöbbször a sebészek kezében van. Ahogy az előzőekben leírtakból látszik az onkosebészet és a minimálisan invazív sebészet napjainkban egyre szorosabban kapcsolódik össze.