Professzor a trónteremben - Frühling János

Belgiumban, amely a történelem egy bizonyos szakaszában a monarchiához tartozott, ő válhatott a franciaajkú orvosi akadémia első olyan "örökös főtitkárává", aki nem ott született. Szombaton a brüsszeli Akadémiák Palotájának tróntermében abból az alkalomból köszöntik a tudós orvost, hogy - miután idén betöltötte 75-ik életévét - tisztségét átadja utódának.

- 1937-ben beleszülettem a II. világháború nyitó akkordjaiba, aztán át kellett élnem a vad 1944-45-ös holokausztot - idézi fel az MTI-Pressnek. - A faji gyűlölet után a szociális gyűlölet, a sztálinizmus következett. Apám gyakorló kapitalista volt, aki 1949-ben Nyugatra távozott, ez számomra nem volt jó ajánlólevél. A mai Semmelweis Egyetem elődjéről polgári származásom miatt egy időre el is távolítottak. Ezt nem akartam még egyszer kockáztatni, 1956-ban elhagytam az országot.

Az amerikaiak több száz magyar egyetemistának biztosítottak Rockefeller- és Ford-ösztöndíjat, így Frühling János Bécsben folytathatta orvosi tanulmányait.

- Ott ismerkedtem meg egy francia anyanyelvű belga lánnyal, aki germanisztikát tanult. Ő lett a feleségem, így kerültem Belgiumba - folytatja a történetet Frühling János, akit 1963-ban felvettek az Institut Bordet - az onkológiai intézet - izotóp osztályára. - Albert Claude-tól, a későbbi Nobel-díjastól tanultam meg a három alapkérdést: mit, miért és hogyan akarunk elérni? Azt is ő mondta nekem, hogy egy dolgom lesz a pályámon: többet és jobban dolgozni, mint mások.

Kezelt nagyhercegnőt, közembert

Frühling János előbb tanársegéd, adjunktus, 1969-től az izotóp laboratórium vezetője lett, majd 1983-ban, noha nem is pályázott a posztra, kollégái őt jelölték orvosigazgatónak. Nem mondott le a gyógyításról és az oktatásról sem, közben 1995-től az orvosi akadémia levelező, majd rendes tagjává választották.

Kiszámította: 1963-tól 2006-ig 175 ezer beteggel volt kapcsolata.

- Különösen fontosnak tartom a személyes kontaktust, beszélgetést - mondja.

Egyaránt kezelt nagyhercegnőt és közembert, köztük sok magyart. Számos kitüntetése mellett büszke arra is, hogy az utcán sokan felismerik, köszöntik volt betegei közül.

A professzor 2002-ben érte el a nyugdíjkorhatárt, ekkor - szavai szerint "sajnálatosan korán" - el kellett búcsúznia a kórházi munkától, viszont aktív szerepet vállalt a tudományszervezésben. 2000-től lett a francia ajkú Brabant tartomány orvosi kamarájának alelnöke, majd elnöke, 2005 januárjában pedig a 155 tagú belga orvosakadémia örökös főtitkárává választották. Az 1841-ben született intézmény szabályainak korszerűsítésében fontos szerepet játszott, gyakorlatias megfontolásból ő maga kezdeményezte, hogy a hatékonyság érdekében az "örökös" főtitkár lépjen vissza posztjáról a 75 éves kor elérésével. Elégedettséggel tölti el, hogy utódját már megválasztották: ő a munkát elvégezte, átadhatja a stafétabotot.

Az Akadémiák Palotájában sorra kerülő szombati ünnepséget, mint bejelentették, megtiszteli jelenlétével Fabiola anyakirályné, az előző uralkodó özvegye is. Amikor pedig rá, Frühling Jánosra kerül a sor, nemcsak a gyógyító technológia, így a nukleáris medicina csodálatos haladásáról fog beszélni - mint ő maga jelzi -, hanem arról is, hogy világszerte nagy kérdéssé vált: mi lesz az orvosok és az orvoslás jövője.

Vélemény szerint romlik a képzés minősége, és bármilyen nagyszerű eszköz a komputer, nem elég a gyógyításhoz. A számítógép gyakran túlzott szerepet kap - a személyes kapcsolat rovására. Az is aggasztja, hogy kevesebb pénz jut a kutatásra és a szociális ellátásra. - Hovatovább mindenfelé csak a gazdagok tudják megfizetni a legjobb gyógyszereket, a legjobb ellátást, a többieknek pedig kevesebbel kell beérniük - hívja fel a figyelmet a professzor.

Ilyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs

Milyen szerepet tulajdonít életének alakulásában a "magyar szálnak"? A válasz messziről indul.

- Megmondom őszintén, már akkor, amikor túléltem 1944-45-öt, gyerekként úgy fogalmaztam magamnak, hogy ez egy futballmeccs volt Hitler és közöttem - és én nyertem 1:0-ra - húzza alá. - Ha úgy vesszük, mindig élt bennem egyfajta dac, Ausztriában, Belgiumban is meg akartam mutatni társaimnak, mit érünk mi magyarok. A Belgiumba érkezett magyar menekültek közül kilencből lett professzor francia nyelvű egyetemeken. Ilyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs. Persze Belgium nagyon demokratikus, liberális állam, ahol mindenkinek joga van a sikerre...

Már ismert kutatóként Frühling János 1979-től rendszeresen tartott előadásokat Magyarországon, tudásának átadásával és minden más lehetséges módon is segítette a magyar onkológus szakmát, kollégáit. Az MTA 2001-ben külső tagjává választotta, a szülőhaza magas állami kitüntetéssel is elismerte hozzájárulását. Belgiumi magyar professzortársaival együtt javaslatokat is kidolgozott a magyar egészségügy átfogó reformjára, ezeket öt magyar egészségügyi miniszternek is elküldték

- Egy sem válaszolt - jegyzi meg a tudós, és szomorúan konstatálja, hogy a magyar egészségügy helyzete két évtizede romlik. Az is bántja, hogy manapság Magyarországot Európában "rosszfiúvá kiáltották ki", véleménye szerint rajta kívánnak példát statuálni a többieknek, miközben más, erősebb európai országok mulasztásai következmények nélkül maradnak. 

Munkás életét Frühling János sajátos öttusaként összegezi: klinikai gyógyítás, tudományos kutatás, oktatás, orvosigazgatói, végül kamarai és akadémiai, orvosszervezési munka, mindig a lehető legteljesebb odaadással. Innen a pályáját övező elismerések, egészen a szombati tiszteletadásig.

Persze az ünnepség után is benéz majd eddigi munkatársaihoz, de már ritkábban - így több időt szentelhet az övéinek. Pontosan úgy, ahogy előre megtervezte. Tudományos alapossággal, gyakorlatiasan, mint mindig.