Rokkantak: merre vezet a visszaút?

Az állami ellátó rendszer tervezett átalakításában érintett egészségkárosodással élő és fogyatékos álláskeresők munkához jutása átlagosan közel másfél évet vesz igénybe. Akiknek sikerül munkát vállalniuk, azok döntő többsége részmunkaidőben dolgozik, amivel állami ellátását - amely többnyire rokkantsági nyugdíjból, rendszeres szociális járadékból vagy rehabilitációs járadékból áll - egészítik ki.

A megváltozott munkaképességű munkavállalók közvetítésével és kölcsönzésével foglalkozó Kelly Services Hungary Kft. kutatást végzett a megváltozott munkaképességű munkavállalók álláskeresési szokásairól, azt vizsgálva, hogy milyen tényezők befolyásolták a jelenleg munkahellyel rendelkező megváltozott munkaképességű munkavállalók elhelyezkedését. A felmérést közel 500, többségében rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló töltötte ki.

A felmérés szerint a megkérdezettek 40%-a talált állást fél éven belül, 58%-a pedig egy éven belül helyezkedett el jelenlegi munkahelyén, mindemellett álláskeresési aktivitásuk igen alacsony. A közel 500 megkérdezett munkavállaló 52%-a nem küldött önéletrajzot álláskeresése időszakában, 51%-a pedig még állásinterjún sem volt. Az állásinterjún való részvétel, az önéletrajz elküldése nem befolyásolta az elhelyezkedési esélyüket, 40%-uk talált állást fél éven belül, ugyanennyien kaptak állást az álláskeresésben aktívabbak közül is.

Ez a tendencia jelentősen eltér az egészséges munkavállalóknál tapasztalhatótól. Ezen a területen a leggyorsabban szakmunkás és szakképző iskolai végzettséggel lehet elhelyezkedni. 42%-uk 1-6 hónapon belül talált állást, és csak 10 %-uk helyezkedett el 3 évnél hosszabb idő után. Hajszálnyival nehezebb az érettségizettek és technikumot végzettek helyzete. A csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők viszont nehéz helyzetben vannak, több mint egynegyedüknek 3 évnél is több idő kellett ahhoz, hogy állást találjanak.

Az elhelyezkedéshez nagyobb esélyt ad a tanulás. A képzésben részt vevők 46%-a 1-6 hónap alatt elhelyezkedett. Hátrányban vannak azok, akik nem vettek részt oktatásban, felmérésünk szerint 26%-uk 1-3 évig keresett állást, míg ez csak 19% az oktatásban részt vevők körében. A megkérdezettek döntő többsége (92%) részmunkaidőben dolgozik, (4 órában 41%; 6 órában 22%; 7 órában 21%; részmunkaidő nem részletezve 8%), mindössze 6% dolgozik teljes munkaidőben. Elsősorban a munkaügyi központokhoz, civil szervezetekhez és a munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégekhez fordultak segítségért a válaszadó megváltozott munkaképességű álláskeresők. A fenti szervezetek révén hasonló hatékonyságot értek el az álláskeresés során. Az álláskeresők 30-32%-a 1-6 hónapon belül talált állást.Nagy számban vannak viszont azok, akik senkitől sem kértek segítséget (16,49%).

Válaszaik alapján összességében elmondható, hogy a megváltozott munkaképességű személyek álláskeresési ideje szinte megegyezik az egészséges munkanélküliek álláskeresési idejével. A kutatásban résztvevők esetében ez átlagosan 17 hónap, hasonlóan a KSH által mért általános munkanélküliség átlagos időtartamához, ami17,9 hónap (KSH októberi adat).

 „A felmérés megerősítette azt a tapasztalatunkat, hogy a fogyatékosok és súlyos egészségkárosodottak kivételével az elhelyezkedést a legnagyobb mértékben nem a megváltozott munkaképesség befolyásolja. Sokkal meghatározóbb a hosszabb idejű kiesés a munka világából és ehhez kapcsolódóan a szaktudás és a munkavégzéshez szükséges általános tudás amortizációja (hasonlatosan a tartós munkanélküliek álláskeresési nehézségeikhez). Ha ezeket a tudásokat hajlandók és képesek ismét megfelelő szintre hozni, akkor ezzel érezhetően javíthatják álláskeresésük sikerét. Vagyis a munkaképesség csökkenésnek álláskesésre gyakorolt hatása részben ellensúlyozható a tanulási képesség és hajlandóság növelésével" mondta el Oláh László, a Kelly kutatásvezetője.