Több az öngyilkosság, mint gondolnánk?

Az öngyilkossági statisztikák érvényességével és megbízhatóságával már számos tanulmány foglalkozott. Voltak, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetközi összehasonlító adatok nem megbízhatóak. Későbbi kutatások eredményei alapján azonban a szakemberek már kevésbé kritikusan úgy vélték, hogy a jelentések hibái csak véletlenszerűek, és mégiscsak helytállóak - olvasható a Semmelweis Figyelőn. A kutatók általános véleménye az, hogy a kimutatások alábecsültek, és a fals-pozitív öngyilkosságok száma alacsonyabb, vagyis több az öngyilkosság, mint amennyiről be lehet bizonyítani.

Dr. Kopp Mária és dr. Rózsa Ágnes több külföldi egyetem munkatársával együttműködve átfogó tanulmányt készített az öngyilkossági statisztikák megbízhatóságáról, adataik szerint a statisztikák alábecsülésnek a mértéke körülbelül 10-20 százalékos lehet. A bizonyíthatatlan kategóriába leggyakrabban a „rejtett öngyilkosság" és a „meghatározhatatlan halál" tartozik, de ilyen a fulladás és a mérgezés is. „Az öngyilkossági adatokat számos ok miatt alábecsülhetik. Befolyásolhatják például szocio-kulturális tényezők, mint például a vallásosság, de a halálozások nyilvántartási eljárásai is hozzájárulhatnak az adatok torzulásához" - olvasható a tanulmányban.

Nyolc európai országot vizsgáltak

A tanulmányhoz a kutatók nyolc európai országból gyűjtöttek adatokat szakértők és strukturált kérdőívek segítségével: Észtországból, Magyarországról, Belgiumból, Írországból, Hollandiából, Ausztriából, Németországból és Portugáliából. „A kérdőív kitért az esetek jogi vizsgálatra, a törvényszéki boncolásra, a tanúsítványokra, a végleges határozatokra, a temetési intézkedésekre, valamint a kódolt és nemzetközi öngyilkossági-halálozási statisztikára. Adatgyűjtéshez a kutatók a Delphi-módszert alkalmazták, ami lehetővé tette, hogy szakértők egy csoportjától gyűjtsenek véleményeket és analizálják azokat" - írják a tanulmány szerzői. A szakemberek az adatok begyűjtése után országonként elemezték azokat és részletesen leírták.
Öngyilkossági arányok százezer főre. A fekete rész a nem meghatározható halálesetek arányát mutatja.

Itthon minden sérülés miatt bekövetkező halál esetén jogi procedúra következik. A jogi hatóság (rendőrség) minden öngyilkossági eset kapcsán törvényszéki boncolást rendel el, amelyeket törvényszéki orvosszakértők végeznek el. A tanúsító és a végső döntéshozó a törvényszéki orvosszakértő. A tanúsítványt és a halotti anyakönyvi kivonatot az orvos ezután elküldi a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH). Bizonytalanság esetén a hatóságok újbóli boncolást rendelhetnek el, amit egy másik igazságügyi orvosszakértő végez el, majd a papírokat kiegészítve újból elküldik a KSH-nak.

Nehéz a nemzetközi összehasonlítás

Ha a nemzetközi összehasonlító adatokat nézzük, összességében még a hazainál is nehezebb a helyzet, hiszen míg országon belül is előfordulnak kérdéses esetek, addig országonként eltérő lehet az orvosi és jogi álláspont a halálokok meghatározásánál. Alapvetően két megközelítés jellemzi az országokat: a jogi és az orvosi, amelyeknek összhangban kell lenniük. A jogi megközelítés szerint akkor beszélünk öngyilkosságról, ha az „minden kétséget kizáróan" bizonyítható. Orvosi szempontból azonban úgy határozzák meg a halál okát, mint bármely más diagnózist, a „valószínűségek egyensúlya" alapján. Ezért érthető, hogy a halál okát meghatározni nem elegendő, hiszen az nem mindig fedi a szándékot is. Az azonban már jogi kérdés. A szakértők szerint ugyanakkor a pontosabb statisztikai eredmények talán a hatékonyabb öngyilkossági megelőzést is lehetővé tennék.