Ünnepre készülve járványhelyzetben - az SE tanácsai

Hogyan készülhetünk az ünnepekre ebben a rendkívüli helyzetben, mire figyeljünk a biztonság érdekében és hogyan tudunk a járvány ellenére is fontos dolgokat megőrizni az ünnepből? – erről kérdezték a Semmelweis Egyetem különböző munkatársait, akik arról is beszéltek, milyen jelentős változásokat hozott az új koronavírus megjelenése a szűkebb szakterületükön. Az Az SE cikksorozatának első részében dr. Fekete Andrea, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense, dr. Tomcsányi Teodóra, az Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézetének professor emeritusa és dr. Vágó Hajnalka, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense szólal meg.

Dr. Fekete Andrea: Próbáljuk elengedni, az eddigi szokásainkat

Hogy tölti az ünnepi időszakot ebben a rendkívüli helyzetben, mi az, amire különösen figyelni fog, máshogy csinálja?

Gyakran szoktunk Ausztriába utazni síelni karácsony másnapján, de az is többször előfordult, hogy kint ünnepeltünk három gyermekünkkel és a szüleimmel, akik mindketten 75 év fölöttiek. Ez idén biztosan elmarad, ahogy a szélesebb rokonsággal közös ünneplés is. A férjemnek igazi nagy családja van sok unokatestvérrel, akikkel évente két-három alkalommal szoktunk találkozni; az egyik ilyen alkalom a karácsony. Idén fájó szívvel, de ezt is elengedjük, ahogy a kutatócsoportommal közös, hagyományosan nálunk otthon rendezett, ajándékozással és vacsorával egybekötött ünneplést is. Pedig ezt az elmúlt 10 év során még akkor is megtartottunk, amikor kilencedik hónapban voltam várandósként karácsonykor. Mindenképpen befelé fordulóbb lesz ez az ünnep – ahogy az egész év is.

Mit tanácsol, mire figyeljünk kiemelten ebben az időszakban, hogy csökkentsük a fertőzés esélyét magunk és szűkebb/tágabb környezetünk esetében?

Próbáljuk elengedni azt, hogy mit hogyan szoktunk csinálni ezen az ünnepen. Vegyük komolyan, és figyeljünk ugyanúgy, mint a hétköznapokon, ne ezen az egy-két napon múljon magunk és környezetünk biztonsága. Azt gondolom, semmi nem történik, ha idén kicsit felrúgjuk azokat a szokásokat, amikről talán azt hisszük, hogy megteremtik az ünnepet. A nagyobb családi összejövetelek helyett legyünk együtt online videóhívás segítségével, vagy csak a kerítésen túlról beszélgessünk. Barátokat, ismerősöket hallva, úgy érzem, hogy nehezen engedik el a szokásokat. Nehezen látják be azt, hogy ez egy speciális helyzet, ami bizony sok lemondással jár és alkalmazkodni kell.

Tudományos szempontból nézve, a saját területére koncentrálva mit emelne ki az elmúlt időszakból, mint rendkívüli eseményt?

Számomra most könnyű a válasz, mert egyetemi szinten is jelentős esemény, hogy a Semmelweis Egyetemről, egy általam vezetett egyetemi spin-offből kiindulhatott és eljuthatott a klinikai vizsgálatok kettes fázisába egy saját szabadalom. Erre sok évtizede nem volt példa. Novemberben kezdődött meg a fluvoxamin terápia eredményességének vizsgálata, amely a koronavírus-fertőzés egyik szövődményeként is jelentkező tüdőhegesedés kezelésére adhat reményt. Az ezzel kapcsolatos munkában három senior kutató, posztdoktorok, illetve két PhD-hallgató vesz részt. Hatalmas élmény volt átélni azt is, hogy a kutatócsoportom mekkora lojalitással és motivációval állt be projekt mögé –  az amúgy is kiemelkedő elkötelezettségük ebben a rendkívüli helyzetben még megsokszorozódott.

Dr. Tomcsányi Teodóra: A nyitott rugalmasságunkat szükséges megőrizni a nehéz helyzetekben

Hogy tölti az ünnepi időszakot ebben a rendkívüli helyzetben, mi az, amire különösen figyelni fog, máshogy csinálja?

Az interjú pillanatában magam sem tudom még pontosan, hogyan fogom megélni a karácsonyt, miként, milyen formában lehetek együtt lányaim családjával és kisunokáimmal, hogy fog összejönni a nagyobb család 3 testvéremmel, keresztgyerekeimmel. Idén úgy tűnik, hogy sok minden elmarad majd, így az idős, egyedül maradt rokonok, ismerősök meglátogatása is, ami pedig minden évben fontos számomra. Csakúgy, mint annak az egyedül, fogyatékkal élő ma már hatvan éves férfinek a felkeresése, akit még 16 éves korában ismertem meg állami gondozottként, és akinek az én látogatásom szinte az egyedüli emberi találkozás karácsonykor. Az egyik legnehezebb dolog a mostani napjainkban-heteinkben az állandó bizonytalanság, a tervezés lehetetlensége. A nyitott rugalmasságunkat szükséges megőrizni, hogy mégis kihozzuk a legtöbbet ezekből a nehéz helyzetekből, megoldásokból. Nagy lehetőség számunkra ugyanakkor, hogy szinte az egész világgal közelebb kerülhetünk egymáshoz a fejlettebb kommunikációs eszközök segítségével, a távolságot mégis megtartva. Éljünk ezzel! Sokan kedves szóval vagy más leleményes módon megtalálják szeretetük kifejezésének módját, és éreztetik az egyedül élőkkel, hogy amit lehet, megtesznek értük.

Mit tanácsol, mire figyeljünk különösen ebben az időszakban?

A mindennapokban nekem a spirituális irányulás sokat segít. Sokat fohászkodom, hogy óvja meg Isten a szeretteimet, a bajban lévőket, és tanítson tovább minket, az emberiséget a nehézségekkel együtt élni ezen a helyzeten keresztül. Tudjak felemelő dolgokra emlékezni, és észrevenni az élet most adódó szépségeit is. Tudjak bízni és várakozni. Adjon reményt és örömöt a hétköznapokban.

Miként látja mentálhigiénés szakemberként, hogyan hat a jelenlegi helyzet az emberekre? Milyen tanácsokat tudna adni, hogy ebben a helyzetben is meg tudjuk élni az ünnepet, tudjon az feltöltődést adni testi-lelki-szellemi értelemben egyaránt.

Az egészségügy közelében dolgozva megindító látni, mennyien vállalják a megterhelő körülményeket és szolgálatot, mennyien tudnak emberek és emberiek maradni a segítés extrém körülményei közt is. Ami a tanácsokat illeti, mentálhigiénés szemléletembe minden tudományterület lelki erőforrást mozgósító koncepciói beletartoznak a pszichológiától a szociális munkán át a teológiáig. Amit másoknak tudnék javasolni az ünnep megéléséhez: a járvány miatt „kapott” időből használjunk valamennyit csendre, életszakaszaink átgondolására. Mi az, ami érték, amiért élni érdemes, mi az, ami hiány volt? Miről szól valójában a karácsony, és erről szólt-e eddig az ünneplésünk? Hogyan tudjuk most ezt igazán megélni, megszabadítva a vendégeskedés, ajándékvásárlás, extra sütés-főzés lázától. A felszabadult időt fordíthatjuk a sokszor háttérbe szorult velünk együtt lakókkal való kapcsolatra. A szülők mesélhetnek, fényképeket mutathatnak a múltból, közös családi élményeikből. A gyerekek is szót kaphatnak, hogy elmondhassák szép és fájdalmas élményeiket akár a gyerekkorból, akár későbbi időkből. Az egészségügyi korlátok éppen abban segíthetnek, hogy ne csak távolabbi meghívottakkal, hanem szülők és gyerekek, együtt élő párok közt is elkezdjen kialakulni egy beszélgetős, együtt játszós, vagy akár egy együtt éneklős-zenélős időtöltési, ünneplési forma. Nem akarok több „receptet” adni – azokat mindenkinek személyre szabottan kell lehívni a „felhőből”.

Dr. Vágó Hajnalka: a körülményekhez alkalmazkodva szervezzük meg a programjainkat

Hogy tölti az ünnepi időszakot ebben a rendkívüli helyzetben, mi az, amire különösen figyelni fog, máshogy csinálja?

Idén számunkra is valószínűleg sokkal csöndesebb lesz a karácsony. Normál körülmények között hajlamos vagyok túl sok programot szervezni erre az időszakra is, de most legnagyobb részben szűk családi körben töltjük majd az ünnepeket. A mi esetünkben ez hat főt jelent, férjemet és négy gyermekünket, akik 4 és 19 év közöttiek. Szeretünk sok időt a szabadban tölteni, a mozgás, a sport számunkra kifejezett örömforrás, idén a körülményekhez alkalmazkodva férjemmel többek között tematikus futást tervezünk a városban, Budapest különböző részein felállított betlehemekhez fogunk elfutni, lehetőleg a kivilágított városban. Az ajándékokat idén időben átgondoltuk, és meg is rendeltük, a felnőtteknek ugyanakkor közösen eltöltött programokat szoktunk ajándékozni, ezek pedig most csak később tudnak megvalósulni. Talán ebben az évben jobban tudjuk értékelni, amit egyébként természetesnek veszünk, vagyis azt, hogy a legnagyobb öröm és ajándék, ha egészségben, biztonságban tudhatjuk szeretteinket. 

Mit tanácsol, mire figyeljünk különösen ebben az időszakban, hogy csökkentsük a fertőzés esélyét magunk esetében és szűkebb/tágabb környezetünkben?

Vigyázzunk rokonainkra, különösen az idősebbekre. Érdemes átgondolni, hogy melyik találkozás halasztható későbbre, oldható meg kint a levegőn, egy közös sétával. Aki teheti, időjárástól és kedvteléstől függően mozogjon sokat a szabadban, keressünk nem zsúfolt kirándulóhelyeket. Próbáljunk meg időben gondolkodni ajándékok és főzés tekintetében, hogy el lehessen kerülni a zsúfolt helyeket, és segítsünk a vásárlásban az arra rászorulóknak.

A saját területét nézve mit tart az elmúlt időszak legnagyobb felismerésének a vírussal, illetve a COVID-al összefüggésben?

Az elmúlt időszakban sok sportolót vizsgálunk SARS-CoV-2 fertőzést követően annak érdekében, hogy biztonságosan tudjanak visszatérni a sporthoz, ki tudjuk zárni a vírusfertőzés lehetséges szövődményeit (pl. az akut szívizomgyulladást), amelyek veszélyesek lehetnek a sportolókra nézve, akár hirtelen szívhalálhoz is vezethetnek. Az elmúlt fél évben több közlemény látott napvilágot, ami szerint a fertőzésen átesett betegek mintegy 70 százalékánál kóros szívizomeltérés volt kimutatható szív mágneses rezonanciás (MR) vizsgálattal, ami rendkívül magas arány. Saját vizsgálatunkban mintegy 350 versenyszerűen sportoló személynél végeztünk részletes kardiológiai vizsgálatot és mintegy 80 sportolónál szív MR vizsgálatot, és szerencsére az érdemi kóros eltérések arányát nagyon alacsonynak találtuk ebben a csoportban. Ennek ellenére nagyon fontos a fertőzést követően, az intenzív sporttevékenység megkezdése előtt a megfelelő vizsgálatok elvégzése, illetve a terhelés fokozatos növelése és a sportoló követése.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem