Számos kutatás foglalkozik az orvosok problémáival, de ezek eredményeiről ritkán hallani.
Ami azonban nagyobb probléma, hogy ezek az írások többnyire megoldást vagy pozitív példát sem közvetítenek. Dr.Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem munkatársa és kollégája ezért átfogó tanulmányt készített az orvosokkal és orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatok új útjairól, erről készített összefoglalót a Semmelweis Figyelő.
Mivel az egészségügyben dolgozó szakemberek állapota közvetett módon az egész lakosság jóllétére jelentős hatással van, értető, hogy számos tanulmány témája az orvosok és az orvostanhallgatók problémájának, azok oki hátterének feltárása. Az ilyen orvosi hivatásra vonatkozó tanulmányok, könyvfejezetek, önálló könyvek és PhD-dolgozatok száma már százas nagyságrendű. Mégis a dolgozatokból hiányzik a pozitívabb szemlélet, vagy általában véve a problémák megoldására tett megvalósítható javaslatok.
Dr. Győrffy Zsuzsa és Dr. Molnár Regina (SZTE ÁOK Népegészségtani Intézet) „Az orvosokkal, orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatok távlatai" című tanulmányában azt tűzte ki célul, hogy a rendszerváltás óta orvosokkal, orvostanhallgatókkal készült empirikus kutatásokat és az ezeket bemutató tanulmányokat értékelje. Sőt, az eredmények alapján potenciális, új kutatási irányokat igyekeztek felvázolni a lehetséges pozitívabb szemléletváltás előmozdítása érdekében.
Dr. Győrffy és kollégája arra kereste a választ, hogyan lehetne a gyógyítókkal kapcsolatos vizsgálatokat a továbbiakban folytatni, mely lehetséges kutatási irányokba kellene haladni, valamint az egyre szűkülő anyagi források, kutatási lehetőségek mellett hogyan lehetne a hatékonyságot, a szakmai együttműködéseket előmozdítani. „A teljesség igénye és lehetősége nélkül kísérletet teszünk arra – egyúttal a téma kutatóit is inspirálva –, hogy kérdéseket, felvetéseket fogalmazzunk meg jövőbeni kutatásokhoz. A hazai speciális területek vizsgálata mellett a nemzetközi trendekhez való kapcsolódás is fontos kérdés, s ugyancsak kiemelt jelentőségű az is, hogy az önálló empirikus kutatások mellett – vagy azok szerves részeként – nagyobb hangsúlyt helyezzünk a meglévő kutatási eredmények összegzésére." - olvasható a tanulmányban.
A kutatók hét pontban összegezték a kutatási terület lehetséges új útjait: a statisztikai adatok és a másodelemzések kérdése, a kontrollcsoportos vizsgálatok hiányának problémája, a német nyelvű szakirodalom eredményeinek szélesebb körű felhasználásának igénye, az orvosképzés emberi erőforrás gazdálkodás szempontból való megközelítésének szükségessége, a szerepkonfliktus problémakör megközelítésének új lehetősége, a pozitív orvosi példák hangsúlyozásának módját, valamint a szélesebb körű publikálás megvalósítása került elemzésük fókuszába.
Alig hallani a kutatások eredményeiről
Az eredményekből kiderült, hogy gyakori jelenség, hogy a jelentős kutatási eredmények gyakran nem kapnak kellő publicitást, el sem jutnak a lakossághoz. Pedig a tájékozottság fontos lenne, mivel befolyásolja az emberek orvosokkal kapcsolatos magatartását, vagyis az orvos–beteg kapcsolatot, sőt közvetve befolyásolhatja a gyógyítás folyamatát is.
„Kiemelten fontos lenne a jövőben olyan információs csatornák kialakítása és fejlesztése, amelyeken keresztül nagyobb olvasottságra tehetnének szert, betöltve így a társadalomtudományi kutatások valóban szemléletformáló funkcióját is. Ehhez kapcsolódóan akár hallgatók által végzett vizsgálatok tárgya is lehetne az, hogy a különböző médiumok milyen orvosképet közvetítenek a potenciális betegek felé, vagy esetleg próbavizsgálatok keretében is időszerű lenne a lakosság orvosokkal, egészségüggyel kapcsolatos informáltságának, véleményeinek, attitűdjeinek felmérése" - írják a kutatók.
A hiányzó pozitív példa
A tanulmányok átvizsgálása után egyértelműen feltűnt, hogy bár az orvosokkal kapcsolatos problémákra átfogóan kitérnek a vizsgálatok, a pozitív példák hiányoznak. „Megfigyelhető, hogy a hazai kutatásokban kevéssé jelenik meg a protektív tényezők hangsúlyozása vagy a pozitív példák megjelenítése, az, hogy hogyan jellemezhetők a sikeres, egészséges orvostanhallgatók, orvosok; milyen szociológiai jellemzők mentén írhatók le azon csoportok, amelyeknek a tagjai „sikeresek".
Magyarországon is szükség lenne olyan írásokra, amelyekben egy tapasztalattal rendelkező gyakorló orvos fogalmazza meg saját véleményét, saját életéből vett példákkal és irodalmi hivatkozásokkal közelíti meg a minden orvost érintő fontos kérdést, hogyan lehet sikeres karriert építeni, mellette családi életet élni, valamint egészségesnek maradni.
A jövőben megjelenő tanulmányoknak ezért az orvosláshoz kapcsolódó problémák és a társadalomrajz mellett szükséges lenne arra is koncentrálniuk, hogy jobban erősítsék az orvosi identitást, hívják fel a figyelmet a létező pozitív példákra és hangsúlyozzák a problémák elkerülhetőségét, és ismertessenek sikeres orvosi életutakat is" - olvasható a tanulmány összegzésében.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!