Védegylet: Az Egészségügyi Minisztérium téved

Ebben többek között a Védegyletről azt állítja, hogy valótlan és megalapozatlan vádakkal illeti a biztosítási reform tervezetét. A felvetésekre az alábbiakban válaszolunk.

Örömmel olvastuk, hogy az Egészségügyi Minisztérium is magáévá teszi a WHO véleményét, amely szerint a finanszírozás privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését, és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét - az önkéntes magánbiztosítás bevezetésén, és/vagy a közvetlen szolgáltatásvásárlás arányának növekedésén keresztül, mely utóbbiba a költségmegosztás és a pult alatti fizetés is beleszámít.

Az Egészségügyi Minisztérium értelmezésével szemben azonban a kötőjel utáni rész nem cáfolja a lényeget, és nem teszi irrelevánssá a hazai kontextusban. Ezek a privatizáció legfontosabb következményei, amelyek itthon is várhatóak. Az SZDSZ szakértői, például Mihályi Péter, nem győzik hangsúlyozni, hogy a finanszírozás átalakítása a kiegészítő biztosítások elterjedését hozza majd magával. Csakhogy ebben az esetben borul a szolidaritás: "el fog válni a gazdagok biztosítója a szegények biztosítójától" (Gyurcsány Ferenc 2006).

A minisztérium szerint a WHO Európai Irodája által jegyzett, a WHO hivatalos honlapján szereplő dokumentum nem a WHO állásfoglalása, és az nem tör egyértelműen pálcát az egészségügy privatizációja felett. Nos, a szóban forgó szöveg a WHO honlapjáról letölthető dokumentum, amellyel a minisztérium szerint is a tagországok többsége egyetértett. A dokumentum, bár árnyaltan fogalmaz, az egészségügy piacosításával szemben mégis óvatosságra int – és mint a fent idézett állítás is bizonyítja – időnként határozott kritikát fogalmaz meg. Felhívja a figyelmet arra, hogy a piacnak, a versenynek tulajdonított pozitív hatások nem bizonyítottak. Ugyanezt az óvatos kritikát képviselte, és a privatizáció költségeit emelte ki Joseph Kutzin, a WHO szakértője, aki az Egészségügyi Minisztérium meghívására járt Magyarországon. Úgy véljük, nem véletlen, hogy a liberális egészségügyi kormányzat nem veszi észre, nem hallja meg ezeket az üzeneteket.

A minisztérium szerint "alapvetően hamis az az állítás, hogy három ország van, ahol a tervezett magyarországi rendszerhez hasonló modell működik". Ezt részben azzal kívánja cáfolni, hogy a "Csehországban, valamint Lengyelországban most létrejövő biztosítási rendszerek" ehhez fognak hasonlítani. Nem gondoljuk, hogy a jelenről tett állításunkat egy jövőre vonatkozó feltételezés bármilyen módon cáfolhatná.

Minden egyes állásfoglalásunkban az ellen emeltük fel a szavunkat, hogy a társadalom ellenőrzése alatt álló "állami" társadalombiztosítási rendszert üzleti alapon (nyereségelven) működő több-biztosítós rendszer váltsa fel. Amikor a minisztérium ellenpéldaként olyan országokat is említ (Svájc és Németország), ahol sosem volt egységes "állami" társadalombiztosítási rendszer, vagy éppen a több-biztosítós rendszer nem üzleti, hanem non-profit alapon működik, akkor ez nem cáfolhatja a tervezett hazai változással kapcsolatos félelmeket. A minisztérium azt írja, hogy a "chilei példa említése semmilyen módon nem releváns. A chilei rendszert mi is rossznak tartjuk, de ennek nincs közös eleme a tervezett magyar átalakításokkal."

Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy jelenleg egyetlen példáról tudunk a világon, ahol az egységes, állami társadalombiztosítás üzleti biztosítók bevonásával történő privatizációjáról évtizedes tapasztalatok is rendelkezésre állnak. S ez a chilei. Bár a tervezett magyar rendszer valóban különbözik a chileitől abban, hogy a kormány garanciákkal próbálja az üzleti érdeket korlátozni, attól tartunk, hogy amire a koalíció készül, az egy folyamatnak csak az első, de nem az utolsó lépése. Erre utal az Államreform Bizottság 2007. januári keltezésű, az egészségügy minisztérium honlapján is fellelhető megállapítása: "Csak akkor van értelme több biztosítót működtetni, ha ez – belátható időn belül, egy rövid 1-2 éves átmeneti periódus után – együtt jár az egységes egészségbiztosítás csomag további differenciálódásával, megbontásával is. Ha minden biztosító egy és ugyanazt a szolgáltatáscsomagot nyújtja, vagyis köteles válogatás nélkül, a minőségtől és az ártól függetlenül minden szolgáltatóval szerződést kötni, és semmilyen módon sem differenciálhat a biztosítottakat terhelő díjak tekintetében, akkor a további átalakításokat nem szabad megcsinálni, mert a működtetési költségek növekedéséből származó hátrányt önmagában a verseny léte aligha fogja ellensúlyozni. Kicsit módosítva a jól ismert szólást: Gúzsba kötött táncosokkal nem érdemes táncversenyt rendezni."

Végezetül üdvözöljük, hogy a kormányzat végre hajlandó odafigyelni a szakmai és civil szervezetek, a társadalom felől jövő észrevételekre, kritikákra. Valóban sok még a tisztázandó kérdés, ezért azt javasoljuk, hogy a részletes társadalmi vita lefolytatásáig a kormány vonja vissza az országgyűlésben beterjesztett törvényjavaslatot az egészségfinanszírozás privatizációjáról.
                                                                              Védegylet