A dohányzás a dohánynak is árt!

A világnak mind több részén bevezetik a dohányzás tilalmát azokon a helyeken, ahol sok ember tartózkodik: a járművektől a bevásárló központokig. Jelenleg a világsajtó sokat foglalkozik azzal, hogy Franciaországban február 1-től tilos cigarettázni a kórházakban, a közhivatalokban és már folynak az előkészületek a második lépcsőhöz, amikor 2008. január 1-én megtiltják a füstölést a szállodákban és a vendéglátóhelyeken is.

A franciák többsége kifejezetten helyesli a változást, de a dohányosok háborognak, mert a dohányzás szokása – szerintük – alapvetően hozzátartozik a gall kultúrához. Nem csak azért, mert a cigaretta a szivar – cigar – kicsinyítő formája és ez a francia szó a világ minden nyelvébe bekerült, vagy azért, mivel a „nikotin" a francia diplomata, Jean Nicot nevéből származik, aki a 16. században elvitte hazájába a dohányt Portugáliából. A panaszkodók azt nehezményezik, hogy a cigarettázás hagyománya a francia filmművészet, festészet szinte minden alkotásában jelen van, sőt ha a lánc-dohányos Jean-Paul Sartre életművét végiggondoljuk, a francia filozófiának is – szószerint - elidegeníthetetlen része.

A vitához a francia tudomány képviselői is csatlakoztak. Egy szakcikk szerint a francia dohányzási tilalom nem várt áldozatai éppen a dohánytermesztők lesznek. Az eseménysor úgy kezdődik, hogy az üzletekben, hivatalokban dolgozók a szigorúan ellenőrzött tilalom miatt az épületekből a szabadtérre – utcára, parkokba – kénytelenek kivonulni, hogy nikotin éhségüket csillapíthassák. A szabadban február elseje óta mindenfelé száll a füst. A dohányfüstben lévő erélyes szabadgyök, a nitrogén monoxid többirányú, kedvezőtlen környezeti hatást jelent.

A nitrogén monoxid és az oxigénnel egyesülve abból keletkező nitrogén dioxid egyik oldalon pusztitja a magasban lévő ózon réteget, ami véd a káros sugárzások ellen és ezzel fokozza a bőrön keletkező rosszindulatú daganatok kockázatát. A másik, tudományos szempontból még izgalmasabb hatás az ellenkező kémiai reakció: a füst hatására ózon (O3) is keletkezik, ami például súlyosbítja az asztmás panaszokat, de a dohánytermesztők számára az a dermesztő, hogy bizonyos növényfajtákat is károsít az ózonszint növekedése.

Erre a gázra igen érzékeny a dohány Bel W3 nevű változata: ha ózon éri, már rendkívül kis koncentrációban elhervasztja a dohányleveleket és a növény tönkremegy. Ha tehát az emberek tömegesen a szabadban dohányoznak, az épületekből ugyan kizárják a passziv dohányzás ártalmait, de súlyosan rontják a dohánytermelés esélyeit: mind kevesebb dohánylevelet lehet szüretelni, mind kevesebb füstölnivaló lesz és ez az ördögi kör máris katasztrófával fenyeget.

A sajátos önszabályozó, önkárosító rendszer izgalmas ökológiai kérdés és a tudomány számára is igen tanulságos, mert rávilágít arra, hogy egy-egy beavatkozás bármilyen hasznosnak is tűnik, másutt súlyos gondokat okozhat. Persze, a gondok ellensúlyozása valamennyiünkre hárul: az Európai Unió, miközben fokozatosan igyekszik visszaszorítani a dohányzást államai területén, döbbenetes összegeket költ a nehézségekkel küzdő dohánytermelők támogatására…
(Forrás: Le Quotidien du Pharmacien, 2007, O2.12)