Gyakorlatilag halálra ítélte fehérvérűségben szenvedő bátyját egy brit nő, aki nem hajlandó csontvelőt adni a testvére megmentéséhez szükséges átültetéshez.
Ő azonban megmakacsolta magát, és semmiféle kérlelés hatására nem hajlandó az életmentő gesztusra. Helen Prettyt a sajtóbeszámolók nyomán most már országossá vált felháborodás sem hatja meg, olyannyira nem, hogy még magyarázatot sem ad az elutasításra; csak azt hajtogatja, hogy számára a saját családja az első.
A brit újságolvasók által feszült figyelemmel kísért küzdelem már a tettlegességig is eljutott. Simon Pretty élettársa, Jacqueline Fenton ugyanis személyesen felkereste partnere húgát, és könyörögve kérte, hogy segítsen rajtuk. Ő is tömör elutasításba ütközött azonban, és amikor kérdőre vonta a lelketlen testvért, hogy nem érdekli-e, ha a bátyja meghal, a válasz csak annyi volt: "Az bizony szomorú lenne".
Jacqueline elismeri, hogy ekkor nekiment társa húgának, amiből rendőrségi ügy is lett. A kétségbeejtő helyzet azonban ettől még nem oldódott meg; az orvosok szerint Simon Prettynek most már csak néhány hónapja maradt hátra, és ha rövid időn belül nem sikerül jobb belátásra bírni az elzárkózó testvért, menthetetlenül meghal.
Pretty kijelentette: jóllehet soha nem ápoltak túl közeli viszonyt, fel nem foghatja, hogy húga miként képes elnézni az ő három gyermekének félárvaságra jutását, miközben ezt könnyűszerrel megakadályozhatná. Hozzátette mindazonáltal: nem fog neki könyörögni a csontvelő-adományért.