jelige: ayame

Az 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (Csjt) 69/A. § (1) rendelkezik arról, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.

Tekintettel arra, hogy a kérdező gyermeke nagykorú, így rá nem a fent idézett gyermektartási szabályok irányadók, hanem a rokontartásra vonatkozó alábbi szabályok: A (Csjt) 60. § (2) rendelkezik arról, hogy tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.

A jogosultság oldaláról nézve a nagykorú gyermek tartása jogosultságának feltételei:
a) egészségi állapot, betegség, munkaképtelenség,
b) életpályára való felkészülést szolgáló tanulmányok folytatása.
A kötelezett oldaláról nézve a teljesítőképesség szempontjából vizsgálva a nagykorú gyermek csak akkor és olyan mértékben részesülhet tartásdíjban, ha és amennyiben a kötelezett saját szükséges tartásán felül azt megfizetni képes [Csjt. 66. § (1)].

A nagykorú beteg munkaképtelen gyermek rászorultsága az általános szabályok szerint ítélendő meg. A rászorultság körében az általánosságban kifejtettek szerint az, hogy a betegség szellemi vagy testi fogyatékosságban nyilvánul meg, és azzal összefüggésben milyen mértékű munkaképesség-csökkenés áll fenn, orvosszakértői bizonyítás eredményének ismeretében állapítható meg. Ez alapozza meg a teljes vagy a részleges tartás kiegészítésre való jogosultságot.

A szükséges tanulmányok körébe tartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése is.

A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége; nem érinti a tanulmányok folyamatosságát annak indokolt megszakítása.

Nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes, nagykorú gyermeket akkor, ha
a) a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan;
b) a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség);
c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását, vagy a kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításával a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni.

A kialakult ítélkezési gyakorlat a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekinti az esetben is, ha kiskorúság idején megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlik.

A gyermek rendszerint gimnáziumban, szakközépiskolában, szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. A középiskolai tanulmányok sikeres elvégzése után azonban sor kerülhet valamely szakképzettség megszerzésére szükséges további tanulmánynak a végzésére, valamint főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatására a főiskola, egyetem nappali tagozatán. A szükséges tanulmányok folytatásán általában az életpályára előkészítő szaktanfolyamnak, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányoknak a végzését is érteni kell, ezért a tanulmányok folytatásának idejére az arra rászoruló munkaképes leszármazó is jogosult tartásra.

Ha a gyermeket középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett, s arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányai költségeiről, valamint megélhetéséről maga gondoskodjék.

Szünetel a tartási kötelezettség, ha a jogos megszakítás ideje alatt a gyermek megélhetése biztosítva van, vagy arról maga képes gondoskodni.

Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőktől elvárható-e, vagy a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéséhez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő.

E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult. Ha a gyermek a továbbtanulást megelőzően hosszabb idő alatt akkori életkörülményeinek megfelelően választott életpályán már elhelyezkedett, rendszerint nem várható el a szülőtől, hogy több évi megszakítás után fedezze a továbbtanulás (újabb tanulás) költségét, és erre az időre újból tartásdíjat fizessen. Ilyen esetben kivételesen a tartási kötelezettség megállapítására akkor kerülhet sor, ha az életpályától eltérő vagy magasabb képzettség megszerzését igénylő újabb életpálya a gyermek összes körülményére, különösen egészségi állapotára tekintettel feltétlenül indokolt, és a kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai alapján a társadalmi felfogás szerint továbbtaníttatása a kötelezettől elvárható (pl. a megszerzett képesítés az időközben bekövetkezett változás folytán megélhetését nem biztosítja).

A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatásához fűződő egyéni és társadalmi érdek a gyermekre is kötelezettséget ró, nevezetesen, a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított kedvezményeket (tandíjkedvezmény, ösztöndíj, stb.) kiérdemelje, és ezzel a szülő tartási terheit enyhítse. Megfelelően együtt kell működnie a gyermeknek és szülőjének abban is, hogy a továbbtanuló gyermek a társadalmi ösztöndíj lehetőségét igénybe vegye. A gyermeknek mindezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és ez nem csak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkentőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség megszüntethetőségére is vezethet.

A gyermek a továbbtanulásra való alkalmatlanságát lehet megállapítani, ha főiskolai, egyetemi tanulmányait szellemi vagy testi adottságainak fogva tartósan nem képes eredményesen folytatni. Ugyanilyen elbírálás alá esik, ha továbbtanulási ideje neki felróható okból tartósan elhúzódik. A magatartás okait, a gyermek körülményeit, a szülőknek vele szemben tanúsított magatartását természetesen igen behatóan vizsgálni kell. E vizsgálódás során a főiskola, egyetem véleményének a beszerzése is szükséges, mert csak valamennyi ok kellő ismeretében bírálható el, hogy a gyermek továbbtaníttatásának anyagi támogatása a társadalmi felfogás szerint a szülőktől elvárható-e.

A családi kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek vonatkozásában - így a tartás jogát és kötelezettségét illetően is - különös jelentősége van az erkölcsi követelményeknek. Erre is tekintettel mondja ki a jogszabály, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált.
A munkaképes nagykorú gyermek részére - a szükséges tanulmányai folytatása idejére - fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek szükségletei, a tartásra köteles szülő teherbíró képességét, továbbá azt kell figyelembe venni, hogy a másik szülőtől - vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira, családi és személyes körülményeire tekintettel - mennyiben várható el, hogy ő is hozzájáruljon a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez.

A fentiekben kifejtettekre tekintettel, amennyiben gyermekének a tanulmányok megszakítás nélküli folytatása ideje alatt nincs megfelelő jövedelme, az összes körülmény mérlegelése mellett – amennyiben a fentiekben leírtak szerinti kizáró körülmény nem áll fenn - , igényt tarthat a szülő által fizetett tartásdíjra, amelynek mértéke a nagykorúságra tekintettel, a gyermek szükségletének, illetve a fizetésre kötelezett szülő teljesítési képességének függvénye.