Kórházi beteg szakrendelői recepttel

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. Törvény( Ebtv.) elkülöníti egymástól a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást és járóbeteg-szakellátást, mint ellátási formákat.
A biztosított betegsége esetén a külön jogszabályban meghatározott orvos beutalása alapján jogosult fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra, az ellátás keretében jogosult az orvos előírása szerinti gyógykezelésre és gyógyászati ellátásra, valamint a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerekre.

A fekvőbeteg gyógyintézetek gyógyszerellátási feladataiknak az ún. intézeti gyógyszertár működtetésével tesznek eleget.
Az intézeti gyógyszertár alapfeladata a kórházban szükséges gyógyszerek beszerzése, eltartása, raktározása, ellenőrzése, a kórházi fekvő- és járóbeteg-ellátó osztályok, részlegek részére történő kiszolgáltatása.

Ennek alapján a fekvőbeteg gyógyintézetben ápolt, kezelt betegnek elsődlegesen a gyógykezelés keretében, a kórház intézeti gyógyszertárán keresztül, vény kiállítás és beváltás kell megkapnia a szükséges gyógyszereket.

Természetesen az nem zárható ki, hogy a fekvőbeteg ellátás igénybevétele alatt a beteget valamilyen szakrendelésre is elküldik, és az őt megvizsgáló, ellátó orvos a járóbeteg-ellátás keretében, vényen rendel gyógyszert a számára, melyet nem a fekvőbeteg gyógyintézetben (az osztályon) kap meg, hanem a vényt beváltva a gyógyszertárban. Számos esetben előfordul az a helytelen gyakorlat is, hogy a beteg a szükséges gyógyszereket a kórházban csak részben kapja meg, és a többi gyógyszert az egyébként a kórházzal egybeépített telephelyen működő járóbeteg szakrendelésen vényre írja föl neki az orvos, gyakran a saját kórházi kezelőorvosa, aki egyben a szakrendelésen is rendel. Ez a gyakorlat nem jogszabályszerű, mivel a kórházi kezelés alatt a teljes szükséges gyógyszermennyiséget a betegnek az intézeti gyógyszertárból, vény kiállítása és beváltása nélkül kellene megkapnia.

Az esetleges ezzel ellentétes gyakorlat miatta a beteget azonban semmilyen felelősség nem terheli, a jelenség vizsgálata és az egészségügyi szolgáltatók esetleges szankcionálása az egészségbiztosítás illetékes szerveinek hatáskörébe tartozik.