TAJ-kártya nélkül, sürgősséggel

Sürgősségi ellátás tekintetében irányadó az egészségügyi törvényben adott meghatározás, mely szerint sürgős szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne.

Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz,  valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.

A sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet szerint a sürgős szükség körébe tartozó egészségügyi szolgáltatás minden olyan egészségügyi tevékenység, amelyet a rendelet mellékletben meghatározott, az életet veszélyeztető állapotok és betegségek szakszerű ellátása, valamint azok maradandó egészségkárosító hatásának megelőzése érdekében - a beteg állapotának stabilizálásáig - végeznek, továbbá a sürgős szükség körébe tartozó egészségügyi szolgáltatás minden olyan egészségügyi tevékenység, amelyet a mellékletben meghatározott,
az életet veszélyeztető állapotok és betegségek szakszerű ellátása, valamint azok maradandó egészségkárosító hatásának megelőzése érdekében fekvőbeteg-ellátás keretében végeznek, a diagnózis felállításától a tisztázott kórállapot első alkalommal történő szakszerű ellátásáig.

A sürgős szükség körébe tartozó, életet veszélyeztető állapotok és betegségek felsorolását a 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet melléklete tartalmazza. Ebben a körben teljesen irreleváns, hogy a beteg tudja-e igazolni a biztosítási jogviszony fennállását. Az adott sérülésre, betegségre vonatkozó szakmai protokoll, ennek hiányában egyéb szakmai szabály, és nem a finanszírozási helyzet állása az, ami alapján eldönthető, hogy a sürgősség keretében milyen ellátásban kell részesíteni a beteget, és az adott ellátás milyen mértékig terjedhet.

A sürgősségi esetkörbe nem tartozó egyéb esetben vizsgálandó, hogy fennáll-e a biztosítási jogviszony. Biztosítási jogviszony hiányában az ellátást térítés ellenében nyújtja az egészségügyi intézmény.

A Munka Törvénykönyve illetve a közalkalmazotti törvény bizonyos körben lehetővé teszi a munkavállaló kártérítésre kötelezését.
A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért tartozik kártérítési felelősséggel.

A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Amennyiben az orvos a vonatkozó szakmai szabályok és szakmai protokollok mindenkori előírásainak megfelelően látja el a beteget, nem terhelheti őt semmiféle kártérítési kötelezettség, ennek előírására a kórház részéről nincs lehetőség. A Polgári Törvénykönyv 339. § -a alapján , aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A szakmai szabályok betartása mellett, hiányzik a "károkozás" jogellenessége, így nem is beszélhetünk kártérítési felelősségről.

Amennyiben azonban az orvos szándékosan túllépi a szakmai szabályok által indokolt beavatkozás mértékét, fennállhat a kórház részéről a kártérítés igénye vele szemben, amennyiben a kórház bizonyítani tudja a munkavállaló vétkességét, a kár tényét és mértékét illetve az okozati összefüggést.

Nyilvánvalóan jogellenes az az orvosi magatartás, amely sérti az egészségügyi jogszabályokban, szakmai-foglalkozási szabályokban foglalt, feltétlen érvényesülést kívánó bármely rendelkezést. A jogellenesség tekintetében nem értékelhető a kórház pénügyi helyzet és annak aktuális állása.

Sürgősségi ellátás keretén belül, szakmai protokoll alapján végzett beavatkozásból eredően, a vonatkozó szabályok betartása mellett, kártérítési kötelezettség az eljáró orvosra nézve nem keletkezhet, ezért a munkáltatóval szemben kártérítésre sem kötelezhető.