Végkielégítés és felmentési idő

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. Törvény 33. § a felmentéssel kapcsolatosan az alábbi szabályokat tartalmazza:
Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.

A felmentési idő:
- öt év után egy hónappal;
-tíz év után két hónappal;
- tizenöt év után három hónappal;
- húsz év után négy hónappal;
- huszonöt év után öt hónappal;
- harminc év után hat hónappal meghosszabbodik.

A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól, de megteheti azt is, hogy a teljes felmentési időre mentesíti.

A közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.

A törvény 37. §-a szól a végkielégítésről:
Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya felmentés következtében szűnik meg. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott a törvényben meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen. A közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának megállapításánál - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt.

A közalkalmazott végkielégítésének mértéke, ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő legalább
- három év: egy havi,
- öt év: két havi,
- nyolc év: három havi,
- tíz év: négy havi,
- tizenhárom év: öt havi,
- tizenhat év: hat havi,
- húsz év: nyolc havi átlagkeresetének megfelelő összeg.

A végkielégítés említett mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a közalkalmazottat, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.

Az átlagkereset fogalmát a Munka Törvénykönyvének előírása határozza meg:
Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár.

Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. A lakbér és az étkezési hozzájárulás olyan szociális juttatás, amely nem minősül munkabérnek, ezért nem számítható be az átlagkeresetbe. A prémium a teljesítménybér egy fajtája, ezért munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából
munkabérnek minősül a jutalom is.

Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szűnik meg, a végkielégítést a munkáltató a felmentési idő utolsó napján köteles a közalkalmazott részére kifizetni,a végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási helyére kell megküldeni.

Ha a közalkalmazott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít,

- ezt a tényt korábbi munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni,
- a felmentési időből hátralevő idő tekintetében átlagkeresetre nem jogosult,
- végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell venni.