112-es segélyhívó, sokadszor újra

Új segélyhívó rendszert akar kiépíteni a Belügyminisztérium (BM) annak érdekében, hogy a rendőrség, a katasztrófavédelem és a mentők egységei gyorsabban ki tudjanak érni a balesetek helyszíneire. Az egységes segélykérő-bevetésirányító rendszert egyébként kereken húsz éve próbálják megvalósítani. Több tízmilliárdot költöttek rá, de ma sem alkalmas feladatára. A belügyminiszter a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége konferenciáján a BM terveiről is beszélt; ezek között említette: "újjá akarják alkotni a 112-es hívórendszert", mert szerinte annak kapcsolási rendszerével gondok vannak – írja a Népszava – online.

Egy egy "vadonatúj rendszert" szeretnének kiépíteni, központi telefonfogadó állomásokkal. Közölte, már a hívásközpontban eldőlne, hogy az adott baleset, vagy más esemény mind a három területet (rendőrség, mentők, tűzoltók) érinti-e, és ennek alapján indítanák az egységeket a helyszínre – emelte ki Pintér Sándor.

Az elmúlt két évtizedben a Népszava már sokszor cikkezett arról, hogy a 112-es egységes európai segélyhívó hazai alkalmazása nemhogy nem mozdítja elő, hanem esetenként kifejezetten megnehezíti a segítségnyújtás megszervezését. A magyar bevetés-irányítási és segélykérő rendszer két évtizede holtvágányon áll, pedig időközben tízmilliárdokat költöttek rá.

Csaknem négy éve hívta fel először a figyelmet Szabó Máté ombudsman a 112-es segélyhívó anomáliáira, megoldás viszont azóta sincs a gondokra. A rendszer ma sem képes arra, hogy egyértelműen, közvetlenül, emberi beavatkozás nélkül meghatározza például a mobiltelefonon segítséget kérő személy helyzetét, ami pedig különösen fontos lenne, különösen akkor, ha a bajba jutott nem rendelkezik helyismerettel.

Az egységes segélyhívó és az ahhoz kapcsolódó komplex bevetés-irányítási rendszer ügye 1992 óta áll holtvágányon. Az első - akkor Európában legkorszerűbb - rendszer kiépítésére Pintér Sándor még mint országos főkapitány szerződött, az akkori pályázaton győztes német Kreutler és a magyar Vilati közös vállalkozásával. Az új rendőrpalotába telepített, csekély képességű, nem komplex ügyeleti rendszert azonban más gyártótól vásárolták. Ebből perek is születtek.

A bevetés-irányítási koncepció két előnyre épít: a gyorsaságra és az emberi hibatényező kiküszöbölésére. Az ügyeletes a segélykérést azonnal számítógépre viszi, ezzel megnyitva egy "dossziét". E pillanattól a gép minden mozzanatot naplóz, tehát minden visszakereshető. Amint a gép megkapta a bejelentés alapadatait, kiírja a teendő intézkedéseket, eközben digitális térképen megjelenik a helyszín a megközelítési útvonalakkal. Sőt, még egyes épületek alaprajza is kinagyítható, a képernyőn megjelenő utasítások pedig pontosan kijelölik, az adott esetre milyen erőket, szakembereket kell mozgósítani, mi a feladatok sorrendje. Amennyiben nincs szükség a gép "intézkedésének" felülbírálatára, elég leütni a számítógép egy billentyűjét és a rendszer riaszt, és egyidejűleg akár több száz személyt, egységet is lrtesít, Nem lesz szükség hosszas, gyakran félrehallható rádiós beszélgetésekre.

A kezelő képernyőjén folyamatosan nyomon követhető valamennyi egység tevékenysége (ma már élő videóközvetítésben is) - de ezt bármely parancsnok is megjelenítheti saját monitorján. Egy integrált központban a mai ügyeleti létszám 10-20 %-a is elegendő lenne - feltételezve a sokirányúan képzett, nyelveket is beszélő szakembereket.

A leghírhedtebb próbálkozás az Orbán-Torgyán-kormány Tetra projektje, ahol kétmilliárd forintot költöttek el a Magyar Posta leánycégére minden eredmény nélkül. Egyébként a 112 ma sem több, mint egyszerű rendőrségi diszpécserközpont.