Tóth Ilona domborművét is felavatták a Péterfy Sándor utcai intézményben.
Felavatták tegnap Tóth Ilona 1956-os mártír domborművét a Péterfy Sándor utcai kórházban, ahol az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából egyszeri alkalommal megnyitották az intézet mínusz második szintjét. Az intézménynek jelentős és sokrétű szerepe volt az ’56-os szabadságharcban: nemcsak az összecsapásokban megsérült fővárosiak ellátóhelyeként működött, hanem köré szerveződött a forradalmárok önkéntes mentőszolgálata is - számolt be a magyarhírlap.hu.
A föld alatti ideiglenes vészkórház november 4. után az ellenállás központja és a politikai ellenállók búvóhelye lett – számolt be Nyikos Tibor, a kórház munkatársa, aki a túlélő orvosokkal, forradalmárokkal szoros kapcsolatot ápolt.
A beszámolók szerint a kórházban már az utcai harcok kezdetétől szervezték a kommunista államhatalommal és a szovjetekkel szembeni ellenállást a sérültek és a „civil" betegek gyógyításával párhuzamosan. Az alagsorban menedéket nyújtottak azoknak is, akiknek tönkrement a lakásuk a harcokban, vagy csak megfelelő utazási lehetőségre vártak, hogy hazajuthassanak vidékre. A kórház a könnyebb sérültek ellátására nyitott kisegítő szárnyának vezető orvosa volt Tóth Ilona, akkor szigorló orvos, a forradalom későbbi mártírja. Az intézet megkapta az Erzsébetváros ’56 díjat is, mivel a nehéz történelmi időkben is a „forradalom kórházaként" állt helyt.
A Hír TV beszélgetése Sásdi Antallal, az intézet főigazgatójával a témáról