A gazdagabb országokban ötször-tízszer annyit költenek gyógyszerre, mint a szegényebb uniós tagállamokban.
Rák esetében a kétéves várakozás élet-halál kérdése lehet, de mégiscsak elmondható, hogy az Európai Unió újabb tagállamaiba ennyi késéssel jut el sok fontos gyógyszer. Nincs ugyanis egységes szabályozás: minden ország maga dönthet ebben a kérdésben – írja a Politico brüsszeli kiadása alapján a hvg,hu.
„Elfogadhatatlan, hogy a nyugati és a nagyobb tagállamokba jut az újonnan engedélyezett gyógyszerek 90%-a, míg a keleti és kisebb tagállamok csak 10%-ot kapnak” – hangsúlyozta Sztella Kirikiadész uniós egészségügyi biztos egy tavaszi beszédében.
Az ő irányításával dolgoztak ki egy reformcsomagot, amely egységes gyógyszerpiacot alakítana ki az egész Európai Unióban. Miért nehéz ezt megvalósítani? Az egyik legnyilvánvalóbb akadály az, hogy az életszínvonal-különbségek óriásiak az EU-n belül: Bulgária egy főre jutó GDP-je épphogy az ötöde a hollandnak. Az új gyógyszerek pedig gyakran igen drágák. Svédországban az egészségügy gazdaságtanát tanulmányozó intézet kimutatta, hogy egy rákpáciens gyógyszerre átlagosan 92-108 eurót fordít Ausztriában, Németországban vagy Svédországban. Ugyanez a mutató Csehországban, Lengyelországban és Lettországban átlagosan 13-16 euró.
Az immunbetegségek esetében is óriási a szakadék: a gazdagabb országokban ötször-tízszer annyit költenek gyógyszerre, mint a szegényebb uniós tagállamokban. A svéd intézet le is vonta a tanulságot: „a szegényebb tagállamokban, elsősorban Európa keleti felében a rákos betegek jelentős része nem jut hozzá az új és hatékony gyógyszerekhez.”
További részletek a cikkben.