A COVID-19 elleni védőoltásokkal kapcsolatos tévhitek 2024 őszén a háziorvosok beszámolói alapján.
A COVID-19 pandémia alatt és az azt követő időszakban különféle tévhitek, téves információk terjedtek el a COVID-19 elleni védőoltásokkal kapcsolatban, például a védőoltások ellőállításáról és mellékhatásairól. Ezek a tévhitek jelenleg is keringenek, növelik a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságot és akadályozzák a megfelelő védettséghez szükséges átoltottság elérését. Magyarországon a COVID-19 elleni emlékeztető oltást elfogadók aránya a kockázati csoportba tartozó idősek (60 éven felüliek) körében a 2023-24-es téli légúti vírus szezonban kevesebb, mint 1% volt1, írja a semmelweis.hu.
2024 októberében villámfelmérést végeztünk háziorvosok körében azt vizsgálva, hogy felnőtt pácienseik milyen tévhiteket említettek a felmérést megelőző hónapokban a COVID-19 elleni védőoltásokkal kapcsolatban. A felmérés időszakában, 2024 októberében, a lakosság számára még nem volt elérhető COVID-19 elleni védőoltás (csak 2024. december elejétől vált igényelhetővé a háziorvosoknál). Bár a védőoltás nem volt elérhető, amikor a háziorvos kockázati csoportba tartozó pácienssel találkozott, az aktuális fertőző betegségek ellen ajánlott védőoltások beadása szóba kerülhetett. Azt szerettük volna felmérni, hogy az ilyen beszélgetések során milyen tévhiteket, téves információkat hallottak a kérdőívünket kitöltő háziorvosok a COVID-19 elleni védőoltásról.
A felmérés szabadszöveges kérdésekből állt, 5 tévhitet írhattak le saját szavaikkal a kitöltő háziorvosok. A kitöltés során semmilyen egyedi azonosításra szolgáló adatot nem gyűjtöttünk. A kérdőívet elküldtük a Központunk által működtetett, védőoltások eredményességének meghatározását szolgáló kutatási hálózatban (VEBIS) résztvevő háziorvosoknak és a Magyar Orvosi Kamara is megosztotta a tagjaival.
A felmérést 88 háziorvos töltötte ki, összesen 397 tévhitet leírva. A szöveges válaszokat két kutató egymástól függetlenül feldolgozta és a tévhiteket kategóriákba gyűjtötte. Az egy háziorvostól származó szó szerinti ismétléseket törölve 376 tévhit maradt. Az így létrejött kategóriákat egy harmadik kutató bevonásával átnézték, hogy meggyőződjenek róla, hogy mind a három kutató azonos módon értelmezi a kategóriák jelentését. A végleges kategórialistában 15 különböző elem szerepelt. Ezután, egy úgynevezett pilot-kódolás során a két kutató egymástól függetlenül kategorizálta az adatbázisban szereplő első 80 tévhitet a 15 kategóriába. A harmadik kutatóval együtt átnézték a válaszokat egyesével, és ahol szükséges volt, ott módosították a kategóriák megfogalmazását. Ezt követően a két kutató mind a 376 tévhitet kategorizálta. A kategóriák többségében elfogadható volt a két kutató válaszai közötti megfelelési arány. A kategorizálást vezető harmadik kutató a válaszokat egyesével átnézte és amennyiben eltérést talált a két kutató által megadott kategóriák között, akkor döntött, hogy melyik kategóriába kerüljön a tévhit. A kódolás során a teljes felmérésre 82% volt az egyezési arány a két kódolást végző kutató között. Összesen 76 tévhit esetében volt szükség a harmadik kutató döntésére.
További részletek a semmelweis.hu-n.