98 éves háziorvos: lelkizni is kell a pácienssel

A véletlennek köszönhetően került reflektorfénybe tavasszal Körmendi István, az ország legidősebb, 98 évesen is praktizáló háziorvosa, amikor a koronavírus elleni vakcinát a Semmelweis Egyetem rektora személyesen adta be neki. A rubindiplomás doktor 0-24 órában a páciensek rendelkezésére áll I. kerületi lakás- rendelőjében, telefonon, interneten is bárki számára elérhető. A hvg.hu kérdezte a doktort.

Több mint hetven éve háziorvos. Hogyan képes a mai napig ekkora elánnal csinálni, mi a titka az irigylésre méltó aktivitásának?

Nem tettem érte különösebben. A hosszú élet alapvetően genetikai adottság. Nem ittam, nem dohányoztam, vigyáztam arra, hogy ne szedjek fel felesleges kilókat. Iszonyú sok stresszben volt mindig részem. Fiatalon öt-hat szál cigarettát szívtam, de 35 éves koromban elhatároztam, hogy leszokom. Hajtásban élni és dohányozni, a kettőt nem lehet sokáig büntetlenül csinálni.

A stressznek, hajtásnak egy része minden munkakörben a bürokratikus viszonyokhoz köthető. Mennyi küzdelmet kellett, kell folytatnia az éppen aktuális egészségügyi szervezetekkel?

A háziorvoslás minden korban nagyon nehéz és küzdelmes szakág. Mi, házorvosok egy sorsnívón futunk a pedagógusokkal. A tanárokhoz hasonlóan a nemzet napszámosai vagyunk, anyagilag, megbecsülésben. Az orvosi hierarchiában a háziorvosok mindig kissé lenézett, lesajnált társadalmi réteg volt.

A kórházi, intézeti munkametódus sokkal könnyebb volt olyan értelemben, hogy a főnökkel, a másik kollégával meg lehetett beszélni a beteg problémáját. Kint a praxisban viszont magunkra vagyunk hagyatva, sokszor tíz perc alatt kell meghozni sorsfordító döntéseket, és amennyire csak lehet, definitív, teljes körű ellátást nyújtani a betegnek.

Mit gondol a digitális transzformációról, az adatalapú gyógyításról, a mesterséges intelligenciával dolgozó orvosi eszközökről?

Csodálatos élmény volt végigkísérni az orvostudomány fejlődését. Mai szemmel nézve, mintha kuruzslók lettünk volna hetven éve, amikor diplomáztam. Harminc évvel ezelőtt még a hírét sem hallottuk a molekuláris biológiának, ma viszont már az orvoslás egyik alapépítménye. Az 50-es években az EKG készülék akkora volt, mint egy fél asztal, úgy gurították oda a betegágyhoz a kórházakban, most meg akkora is létezik, mint egy mobiltelefon. A mesterséges intelligencia óriási segítség például az onkológiában, de észnél kell lenni a használatával, mert a gép is tévedhet.

Soha nem fogja nélkülözni az orvostudomány az orvos-beteg kapcsolaton alapuló kommunikációt, hogy az orvos a saját tudását használja. Továbbiak a teljes interjúban