A baktériumok túljárnak az eszünkön

Nemzetközi vonatkozásban is áttörést jelentenek az antibiotikum-evő baktériumokkal kapcsolatos felfedezései. Évekig Oxfordban dolgozott, néhány esztendeje azonban hazajött. Nemrég kapta meg a Bolyai-díjat. Pál Csabával, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontja tudományos főmunkatársával a Szabad Föld – online beszélgetett.

– A „szórakozott tudós" sztereotípia helyett ön lezserül öltözködik, még saját irodája sincs, babzsákokon ülünk, felszolgálja a teát, egyszersmind rendkívül laza.

– Negyvenéves vagyok, nem tudnék másmilyen lenni. Ha körülnéz az osztályon, a laborban, sehol nem talál luxusra utaló nyomokat. Irodámat Papp Balázs kollégámmal osztom meg, hiszen a legtöbb projektet együtt visszük, másrészt pedig nem szeretném magamat vezetőként elkülöníteni a társaimtól. Jellemzően otthon dolgozom többet, ám a megbeszéléseinket ebben a szobában tartjuk, ahol babzsákokra telepedve sokkal oldottabb a légkör.

– Azért szigorú is tud lenni?

– Komoly elvárásoknak kell megfelelni, hiszen itt is a teljesítmény számít. Hogy jól vagy rosszul mennek-e a labor dolgai, az teljesen az én felelősségem. Húszfős csapatom van, fölöttébb motiváltak, hozzák is az eredményeket. Fontosnak tartom, hogy a munkatársaim, a tanítványaim minél több külföldi konferencián vegyenek részt. Van olyan hallgatóm, aki még csak huszonhárom éves, még el sem kezdte a PhD-ját, de idén már öt-hat nemzetközi tanácskozáson járt Kínától Amerikáig. Azontúl, hogy képvisel bennünket, új kapcsolatokat is teremt.

– Hogyan választják ki a kutatási témáikat?

– Intuíció alapján. Engem a genetikai rendszerek és a biológiai hálózatok evolúciója kutatójának tartanak, de ennél sokkal több minden érdekel. Csak olyan kérdést szeretek felvetni, amilyet eddig soha senki nem tett fel, és azt a kérdést a nagymama, vagyis a nem szakmabéli is érdekesnek, fontosnak és érthetőnek találja. Sokszor a gyermekien egyszerű felvetések vezetnek sikerhez.

– Hogyhogy azok a „csúnya" baktériumok érdeklik?

– Nem mindegyik „rossz fiú". Az viszont tény, nem tudnánk meglenni nélkülük. Ha a bélrendszerünket nézzük, az egy dzsungel, több ezer baktériumfaj található benne. De nem annyira éles a határvonal a „jó fiúk" és a „rossz fiúk" között. Ha megbetegszünk, egy részük aktiválódik, és úgy dönt, jobb dolga lesz egy másik élőlényben. De csak részben válnak kórokozóvá.

– És bevethetjük ellenük az antibiotikumokat…

– Azok a laboratóriumi munkánk másik főszereplői. Az érdekel bennünket, hogyan lesznek ellenállók a baktériumok, vagyis mitől alakul ki az antibiotikum-rezisztencia. Érdekes jelenség, hogy a baktériumok egymástól tudnak felvenni géneket, és cserélgetik egymás közt. Így válhat rendkívül gyorsan egy ártalmatlan baktérium kórokozóvá, illetve egy másik gén felvételével ellenállóvá az antibiotikumokkal szemben. Egyebek közt arra vagyunk kíváncsiak, mely fajok között zajlik ez a genetikai cserebere, és hogyan lehet lelassítani vagy megállítani a folyamatot.

A teljes interjú a Szabad Föld Online oldalán olvasható