A barátja volt Puskás Öcsi, a főnöke dr. Szentgáli Gyula

Átvette vasdiplomáját dr. Csók Sándor Budapesten, a Semmelweis Egyetemen. A paksi szülész-nőgyógyász főorvos jövőre lesz kilencven éves és hatvanöt éve praktizál. Mozgalmas, tartalmas esztendőket tudhat maga mögött - írta portréjában a teol.hu.

Dunaszentgyörgyön nőtt fel, édesapja is orvos volt. A szülői házat a háború után államosították, amit aztán, a hetvenes években, piaci áron visszavásárolt. Ma is tart még ott egy-két kutyát – egyébként Pakson él –, ugyanis nemcsak orvosként, hanem bernáthegyi tenyésztőként is híressé vált. A 2013-as budapesti kutya-világkiállításon életműdíjat kapott.

Mindemellett a kulturális életben is folyamatosan jelen van. Egyrészt azért, mert előadásokat tart jeles rokonáról, a kétszeres Kossuth-díjas festőművész Csók Istvánról, aki a nagyapja testvére volt. Másrészt, mert olyan komolyzene-kedvelő, aki közönség előtt is szívesen beszél a művekről úgy, hogy közben opera- és operettáriákat ad elő. A Paksi járás több településére meghívták már e célból, a legtöbbször Pusztahencsére.

Orvosi diplomáját 1953-ban kapta meg. Pályafutását Vácon kezdte. Az akkori szabályoknak megfelelően először fél-félévnyi belgyógyászati és sebészeti tapasztalatot szerzett, aztán került a szülészetre, ahol véglegesítették. Vállalt mellékállásokat is. Üzemorvosként, és közeli, kisebb településeken körzeti orvosként tevékenykedett. Egy ideig hozzá tartozott a cigány negyed. Ennek nagy hasznát vette, amikor 1955-ben a szekszárdi száztíz ágyas szülészeti osztályra került. Ott is sok cigány betege volt, akik nagyon szerették, azért is, mert a kedvükért nagyjából megtanulta a lovári nyelvet. Egyébként a helyi társadalmi élet minden szintjéről keresték a páciensek, a város vezető köreiből is.

A megyei kórház főigazgatója, dr. Szentgáli Gyula 1962-ben bízta meg dr. Csók Sándort a paksi szülőotthon vezetésével. Ez gyakorlatilag büntetésnek számított. Áldatlan állapotok fogadták. Gazdasági visszaélésekről, tiltott műtétekről szólt a krónika. A húszágyas szülőotthonban mindössze négy ágy volt foglalt. Aki tehette, máshol hozta világra a gyermekét. Erről a szintről indulva fejlesztették az intézményt harmincöt ágyas, kiemelt minősítésű szülőotthonná. Nem ment máról holnapra. De a jó hír is terjed, nemcsak a rossz. Úgyhogy egy idő után más megyékből is érkeztek ide kismamák, sőt egy tolnai származású, New Yorkban élő nő is úgy döntött, hogy Pakson szül.

– Egy nap láttam – meséli a főorvos –, hogy gólyák köröznek az épület fölött, fészkelőhelyet keresve. A legmagasabb kéményre felvitettem gallyat, venyigét, megtetszett nekik, elfoglalták. Ott költöttek 18 éven keresztül. Amikor megszűnt a paksi szülőotthon, a gólyák is eltűntek. Továbbiak a teljes cikkben