A beteg gyerekeknek a tanulás a jövőbe vetett hit eszköze

A járvány kapcsán valamennyien képet kaphattunk arról, milyen az, amikor a gyerekek hónapokig nem tudnak iskolába menni. Vannak azonban olyan diákok is, akik nem a Covid miatt hiányoztak-hiányoznak az osztálytermekből, hanem mert huzamosabb ideig betegek, kórházban vannak vagy otthon lábadoznak. Habár az oktatáshoz való jog elvileg számukra is adott, a valóságban sokszor nem történik meg a pedagógiai rehabilitációjuk. Ezen szeretne változtatni a KórházSuli Alapítvány, melynek vezetőjével, Tóthné Almássy Monikával a wmn.hu készített interjút.

Eddig az sem volt tiszta, hogyan tud összekapcsolódni az iskola és a kórház, hogy megoldott legyen a gyerekek oktatásának folyamatossága.

Igen, az a gyakorlat, hogy a gyerekek bekerülnek a kórházba, ott foglalkoznak velük, szerencsés esetben, ha a lehetőségek engedik, a kórházpedagógusok. Aztán hazatérnek az otthonukba lábadozni, és bár az otthoni rehabilitáció sokszor jóval hosszabb ideig tart, mint a kórházi lét, a kórházpedagógusok látóköréből kikerülnek, az iskolák viszont gyakorta nem törődnek velük, hiszen még nem járnak be.

A KórházSuli Alapítvány is épp e légüres térnek a betöltésére született, mert én pedagógusként kórházban dolgozva mindig azt éreztem, nem tudok teljes/megfelelő segítséget adni ezeknek a gyerekeknek, és el kell engednem a kezüket a zárójelentés kézhezvétele után.

Ki alkalmazza a kórházpedagógusokat? 

T. A. M.: Ebben országosan teljesen vegyes a kép. Budapesten a legegyértelműbb a helyzet, mert itt van egy, a KLIK által fenntartott intézmény, a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola és Gimnázium, és ott dolgozik huszonöt pedagógus, akiket kórházakba delegálnak azért, hogy a bent lévő gyerekekkel foglalkozzanak. Tehát ez is a kórházi létre fókuszáló megoldás. Ettől még ezeknek a gyerekeknek az otthoni tanulása nincs megoldva. Az ország többi városában meg tényleg nagyon különböző rendszerek vannak. Van kórházpedagógus, akit az egyetem alkalmaz, van, akit egy alapítvány fizet, van, akit egy külső iskola. Nagyon sokan nem is közalkalmazotti jogviszonyban dolgoznak, hiszen egy egészségügyi intézmény nem tud pedagógus státuszban alkalmazni egy normál pedagógust. Ezzel a kérdéssel, jogi szabályozással is dolga van az említett munkacsoportnak.

Milyen mértékű változással lennél elégedett?

Én most is nagyon elégedett vagyok, mert ugye hét évvel ezelőtt indultunk a Kórházsuli Alapítvánnyal, a munka négy gyerekkel és húsz önkéntessel kezdődött. Ma tanévente körülbelül kétszáz gyereket látunk el, és két-háromszáz önkéntes van a gyerekek mellett. A nagy részük kortárs, de vannak felnőttek is, akik a szaktudásukkal támogatják a fiatalokat. Azt gondolom, picit talán szerénytelenül, hogy a hatásunkra kezdenek el ezek a gyerekek látszani az oktatási rendszerben. Végre komplexitásában látszik a sok összefonódó terület, a pedagógiatámogató folyamat, az, amit ezekkel a gyerekekkel tenni kell, amit mi egyelőre civil szervezetként teszünk értünk.

Óriási célom, hogy öt-tíz év múlva minden leendő pedagógus halljon arról, hogy lesznek olyan tartósan beteg tanítványaik, akikre különös figyelmet kell fordítaniuk. Fontos lépés lenne az is, hogy ahogy egy-egy kórházban meg van határozva, hány orvost, hány nővért szükséges alkalmazni, úgy a pedagógus kötelező jelenlétét is meg lehessen majd határozni. Óvatos becsléssel is kétszer-háromszor annyi pedagógus szakember kellene az osztályokra, mint amennyi jelenleg van!  További részletek a teljes cikkben