A beteg lelkével nem törődnek az orvosok

A betegeknek óriási igényük lenne arra, hogy megbeszéljék az orvosiakkal, hogyan fog megváltozni az életük a betegség hatására, illetve mikor fognak meghalni, és mi vár rájuk a halál után. Az orvosoktól azonban hiába várják a választ, mert ők úgy szocializálódtak, hogy a betegségek lelki oldalával nem nekik kell foglalkozniuk. Kovács József orvos-bioetikussal a mai orvoslás lelkéről beszélgetett interjújában a hvg.hu munkatársa.

- Norvégiában, ahol nagyon kulturált és fejlett az egészségügyi rendszer, videóra vettek nagyjából négyszáz orvos-beteg találkozást, majd elemezték ezeket. Amikor a betegek feltették a már említett spirituális dimenzióra vonatkozó kérdéseiket, az orvosok következetesen visszaterelték őket a szomatikus dimenzióhoz. Nagyon sok udvariassági gesztust figyeltek meg az orvosoknál, az ellátás és a kommunikáció nagyon színvonalas volt, de a betegek személyes, lelki problémáival, kimondott vagy kimondatlan szorongásaival és félelmeivel nem foglalkoztak - mesélte a beszélgetrélskor a szakember.

Az orvosok nem azért terelték vissza következetesen a betegeket a fizikai, testi dimenzióhoz, mert érzéketlenek, hanem azért, mert azt gondolták, hogy csak a szomatikus tünetek kezelése az orvos dolga. Úgy szocializálódtak, azt tanulták, hogy a lelki, spirituális dimenzióval nem nekik kell foglalkozniuk. Másfelől teljesen érthető ez a hozzáállás, mert az orvosnak objektíven kell vizsgálnia és ellátnia a beteget, amihez valóban szükség van egy bizonyos fokú tárgyiasításra, amiben nincs igazán helye a beteg személyes narratívájának.

Lehet, hogy a komplementer és az alternatív medicinák többsége „csak" placebo hatású, de mind foglalkoznak a beteggel, van filozófiájuk, hitet, illetve válaszokat adnak, és személyesen a beteghez szólnak. Nagyrészt ennek köszönhetik a népszerűségüket. A teljes beszélgetés