A betegek és a szakma elismerése egyaránt fontos

Dr. Lehőcz Irma fül-orr-gégész több mint harminc éve dolgozik a Tatabányai Szent Borbála Kórházban. Tavaly a mindennapok hősei szavazáson egészségügyi kategóriában nyert, nemrégiben pedig Batthyány-Strattmann László-díjjal ismerték el áldozatos munkáját, írja a kemma.hu.

– Hogy élte meg az elismerést?

– Döbbenten fogadtam a meghívást az ünnepségre. Tudni kell rólam, ismeretlen számokat általában nem szoktam felvenni, de most teljesen véletlenül mégis megtettem. Bemutatkozott a miniszteri titkárság alkalmazottja, elárulta, az idén Batthyány-Strattmann László-díjat vehetek át. Jóleső dolog, hogy kórházunk több dolgozójának tevékenységét miniszteri elismerő oklevéllel jutalmazták. Vidéki kórházként ez hatalmas eredmény, a vezetőség kiváló munkájának is köszönhető, hogy ilyen kiemelkedő eredményt tudtunk elérni.

– Tavaly mindennapok hősének is választották. Mi a fontosabb, a betegek, vagy a szakma elismerése?

– Mindkettő egyaránt fontos, nem lehet összehasonlítani a kettőt. A betegek elégedettségéért dolgozom, de fontos a szakmabeliek pozitív visszajelzése is. Megható, mennyien kerestek, gratuláltak a kitüntetésemhez, ezúton is szeretném ezt megköszönni mindenkinek.

– Több rezidens is érkezett az osztályukra. Milyennek látja a fiatal orvosokat?

– Az osztályunkról sokan távoztak az elmúlt években. Ahhoz, hogy a magas színvonalú ellátást fenntarthassuk, sok feladat hárult rám és az egész osztályra. Nagy örömünkre az idén három rezidensünk is érkezett, nagy könnyebbséget jelent ez számunkra. Elégedettek lehetünk velük: beváltak, lehet őket terhelni, igénylik is ezt. Célom, hogy megtanítsam őket a szakma, a munka szeretetére. A fiatal orvosokról elmondható, hogy mindig kiállnak magukért, okosak, tájékozottak. A Modern Városok Program segítségével vélhetően itt is tudjuk tartani kórházunkban a fiatal értelmiséget.

– Miért pont az orvosi pályát választotta?

– Értelmiségi családból származom, édesapám fizikus volt. Az, hogy orvos legyek, nem volt elvárás, mégis ezt a szakmát választottam, ahogy a nővérem is. Voltak nehéz időszakok a pályám során. Mikor az ember kijön az egyetemről, akkor rózsaszín ködben úszik. Aztán megismeri a szakmát, és elgondolkozik mi az egészségügy, az orvoslás valójában. Vannak könnyebb, jövedelmezőbb hivatások, hétvégékkel, ünnepnapokkal, két-háromhetes szabadsággal. Mégis örülök, hogy erre a pályára léptem, amely napról napra változik: új gyógyszerek, tudományágak jelennek meg, mindennapos tanulással, elfoglaltsággal jár. Változik a világ, változnak a betegek, soha nem lehet ölbe tett kézzel ülni. Ez fiatalon tart minket, nem lehet arra hivatkoznunk, hogy tíz évvel ezelőtt ezt így csináltuk. Naprakésznek kell lennünk.

A teljes interjú a kemma.hu portálon olvasható.