A betegek ma már jobban ismerik a jogaikat

Szülészet, nőgyógyászat, sebészet – ezek azok az orvosi szakterületek, amelyek leginkább érintettek az egészségügyi kártérítési perekben. Az 1990-es évek elején látványosan megnőtt a betegek, hozzátartozók által indított perek száma, de nem a probléma több, hanem az információ – mondja Dr. Pribula László. A Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője szerint az érintettek sokkal tudatosabbak, mint korábban. A bíróság.hu cikkét a jogászvilág.hu idézte.

Milyen típusú orvosi kártérítési perekkel találkozik praxisa során a leggyakrabban? Vannak-e kiemelt területek?

Két irányból közelíthetjük meg a választ. Ha a jogi problémákról beszélünk, akkor általában a tájékoztatási kötelezettség elmaradása és a hiányos orvosi dokumentáció áll a háttérben. Ha az orvosi szakterületeket nézzük, akkor a szülészet és a nőgyógyászat mellett leginkább a sebészet, illetve általában a műtéti beavatkozásokat végző szakterületek szerepelnek a legtöbbször a perekben.

Milyen ítéletek, kártérítési összegek születnek?

Az orvosi kártérítési perekben vagyoni és nem vagyoni sérelmek fordulnak elő. A vagyoni sérelmek mérhetők: munkabér kiesés, utazási költségek, élelmezési többletköltség, kezelések, segítség igénybevétele. A nem vagyoni sérelmek, tehát egy egészségromlás, vagy egy hozzátartozó elvesztése mennyire nehezítette meg az érintettek életét, objektív eszközökkel nem mérhetők, hiszen ahány eset, annyi élethelyzet. A sérelemdíjat nem lehet pontosan számszerűsíteni, nem lehet megmondani, hogy mondjuk egy hozzátartozó elvesztését milyen összegben kell kompenzálni. A sérelemdíj mértékének meghatározása egy nagyon körültekintő bírói mérlegelés eredménye.

Mernek az emberek pert indítani? Nincs az bennük, hogy betegként kiszolgáltatott helyzetben vannak, és ha pereskednek, akkor legközelebb még rosszabbul járnak?

Azt tapasztalom, hogy az érintett beteg vagy a hozzátartozó gyakran előzetesen beszerez magánszakértői véleményt és annak alapján indít pert. A helyzet egyébként sokat változott ezen a téren. Az 1960-as években a beteg még kritika nélkül elfogadta, amit az orvos mondott. Mára azonban a páciens inkább szolgáltatóként tekint az egészségügyi intézményekre, vannak elvárásai, magyarázatot kér, jobban fellép a jogai érdekében. Ez egy jogfejlődés eredménye, amihez az internet terjedése is hozzájárult. Akiknek hasonló jellegű problémáik vannak, megtalálják egymást, kikérik egymás tapasztalatait. Sokszor egyébként azt látom, hogyha jobb lett volna a károsult és a kórház közötti kommunikáció, ha a beteg megnyugtató válaszokat kapott volna, vagy együttérzést, akkor elkerülhető lett volna a pereskedés. Az is megfigyelhető, hogy a nagyobb intézményekkel szemben több per indul, ahol viszont személyesebb a kapcsolat, például egy háziorvos, fogorvos vagy magánrendelés esetében, ott mintha kevesebb jogvita jutna el a bíróságra. Talán a személyes kapcsolat azt eredményezi, hogy az érintettek a kialakult problémákat jobban meg tudják egymással beszélni. A teljes interjú itt olvasható